2019. november 25.

Andri történelem tanára beteg lett, így pár napig visszajött a tavalyi tanár, ezt örömmel jelentette be, mikor hazajött délután. Azt már kevésbé, hogy 2-est kapott nagydogára bioszból. Nem fogják felvenni a Dobóba, hiába a verseny, az előkészítő. Ami azért baj, mert azt gondolom – bár lehet, hogy elfogult vagyok és tévedek – de a Dobós tanárok inspirálnák. Mint ahogy ezt tette a töritanár is. 

Korni detto, de erről már írtam. Megint megcsinált egy magyar felvételit próbaként, megint 26 pontot ért el a fogalmazás nélkül, ez 3-mal több, mint az előző. Olyan alapdolgokat rontott el, csak hápogtam...

De vannak sikerek is, Andri az első 5 helyezett között van a Dobós biológiaversenyen, mennie kell díjkiosztóra. Aznap lesz a magyar verseny 3. fordulója is. A könyv elolvasva, PPT kész, azt nem tudom, mennyire fogja tudni előadni, néha jobban megy neki, néha nincs kedve hozzá és akkor rosszabbul. De nem aggódik. Holnap kezdődik a magyar felvételi előkészítő, az a tanár tartja, aki a versenyt is bonyolítja. 

Egyszer legyünk túl ezen a felvételi cirkuszon! Utána állítólag a suliban is „megáll az élet”, legalábbis tanulás szempontjából, a 8-os év végi jegyek már senkit se érdekelnek. Készülni kell a ballagásra, a tanárbúcsúztatókra, a táncra…, bár, ahogy most a dolgok állnak, lehet, nem is lesz tánc. Valamelyik okos ugyanis feltett a netre valami videót, a többi süket ágyú meg lájkolta meg osztogatta. Hiába szajkózzák nekik a biztonságos nethasználat szabályait, nem érdekli őket, vagy azt gondolják, tudják és „ez még belefér” vagy „úgyse jön rá senki”. Habár, amennyit tudok róla, semmi kompromittálót nem tett ki a tanárról, valami mémet csinált a fejével, vagy a fene tudja...

Egy év az életemből-kihívás:
327. Mi az a dolog, amit mostanában a legjobban szeretnél, de nem engedheted meg magadnak? Külföldre költözni. Egyrészt nem tudok semmilyen nyelven beszélni, másrészt elköltöttem a pénzem házra...
328. Melyik az a kérdés, amire a leginkább tudni szeretnéd a választ? Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Komolyan: mondjuk, hogy hogy lehetne egyensúlyba hozni a Föld élővilágát (Végjáték) úgy, hogy nem hal meg senki… (ez már nem az)
329. Mikor változtattad meg utoljára a véleményed valamiről? Mi volt az? Könnyen megváltoztatom a véleményem, nem sok olyan dolog van, amihez körömszakadtáig ragaszkodom, szóval igazából nem emlékszem. 
330. Mi lehetne a címe az életed mostani fejezetének? Két hét múlva örökké (vagy inkább 6 hónap)

A puding próbája-kihívás #21. Fahéjas kuszkusz aszalt sárgabarackkal: Nem ezt szántam utolsó receptnek –, igazából nem volt konkrét terv –, de egy Molytárs, aki ugyanezt a könyvet főzi ugyanebben a kihívásban elkészítette ezt a desszertet és a könyvben ijesztőnek tűnő pohárkrém hirtelen pofonegyszerűnek tűnt. Így, egyrészt az egyszerűsége miatt, másrészt, mert csak desszerttel kéne befejezni a „nagy zabálást”, harmadrészt pedig az ő tiszteletére – ezt a receptet készítettem el utolsóként. Na, de mégse lett olyan, mint vártam…

A kuszkuszt nem mertem csupán a recept alapján főzni, így utána néztem, mi az átlagos főzési mennyiség: 1 bögre kuszihoz másfél bögre folyadék kell, így csináltam. Tulajdonképpen nagyjából ugyanannyi mennyiség jött ki, mint Juditnál. Mivel a Molytárs szerint meleg volt a kuszkusz, mikor belekavarta a tejszínhabot, így én kihűtöttem rendesen (= hidegre), de így meg téglává meredt és egyrészt nehéz volt összekavarni (még öntöttem is hozzá vagy fél dl tejet), másrészt enni is olyan volt, mintha téglát rágnék. Rózsavizet nem tettem bele, mert nem találtam – nem is láttam még –, viszont csavartam bele narancslét és így nagyon finom lett és mivel azt írta, hogy lehet bele tenni ezt-azt, belecsempésztem kis mandulát is.

Finom, kár, hogy túl száraz…  

Ez volt az utolsó kaja a könyvből. Nem voltam biztos benne, hogy végig fogom csinálni ezt a kihívást, de sikerült –, ez számomra már siker! Szeretem Stáhl Judit receptjeit, különösen a tévében elkészített hihetetlenül egyszerű kotyvasztékait, ezért próbáltam beszerezni a könyveit. Nos, ez nagyjából sikerült is, de valahogy a könyvekben nem tűntek annyira egyszerűnek a receptek, így 1-2 ételt megfőztem belőlük és azóta a polcon porosodnak. Amikor rátaláltam erre a kihívásra, egyértelmű volt, hogy az ő könyvei közül fogok választani. A Gyorsan, valami finomat a kedvenc könyvem tőle, nem csak azért, mert ebből (nagy nehezen) össze tudtam szedni 21 „értelmesnek tűnő” kaját, de egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam az esküvőmre és már ezért is jól esett forgatni. Egyébként nagyon szép könyvek! Kicsit csalódás volt, hogy sok receptet, amit szerettem volna, nem tudtam megcsinálni, vagy nem úgy, ahogy a receptben volt, ugyanis nagyon drága holmikból kellett volna nagyon kevés (pl. 10 dkg szárított gomba 1e Ft-ért, sáfrány egy csipetnyi, minden ötödik kajához márványsajt…), ez elég nagy problémája szerintem a Stahl-könyveknek. 

De megcsináltam a 21 receptet és még van 2-5 recept, amire felcsillant a szemem, szóval mindenképpen pozitív volt nekem ez a kihívás. András legtöbbször megkóstolta –, azért volt, hogy nem –, de a nagy részét én ettem meg egyedül. Azt nem tudom, fogom-e később még valamelyik kaját megfőzni, talán a tészták közül, vagy a csokis kekszet, de van több is, amit egyértelműen nem.