Ez egy 42 órás nap volt…, legalábbis azok alapján, amennyi belefért. Ma ugyanis elkocsikáztunk Ladányba meg vissza és közben még szülinapoztunk is.
Reggel sikerült viszonylag időben elindulni. Megállunk Füreden, most a Pennyre szavaztam, reménykedtem a tökmagos pogácsában, persze fölöslegesen. Ráadásul meg kellett állni a Tesconál is, mert kiderült, hogy a fél kocsinak pisilnie kell. Egyébként találtam tökmagos pogácsát, de sótlan volt és nem volt benne tökmag. Ez valami új vacak, nem az, ami régen itt olyan finom volt.
Ladányban természetesen kajával vártak minket, miközben burkoltam a húslevest két zacskó csigatésztával és a rántott csirkemellet sült krumplival, kiderült, hogy ma van Mutyi születésnapja, véletlenül sikerült pont ezen a napon beesnünk! Hát, én úgy örültem! Nem csak azért, mert természetesen kaptunk tortát és nem is csak azért, mert Dobos torta volt!
ez most egy motoros boszi-dizájn
Míg én anyósommal főztem és ettem a konyhában, a kölykök Misinél gépeztek, aztán Ferinél kutyáztak, András bepótolta az elmúlt pár hónapot és aludt.
16 óra körül kezdtük el bepakolni a malacot és indultunk haza a hideg kocsiban. Füreden megállunk megmelegedni pisilni. Itthon bepakoltuk a malacot, előtte Korni elejtette András tabletjét, amit azóta használ, hogy eltörte a sajátját. Nagy mákjára csak a tok sarka tört le, a gépnek nem lett baja.
Benyák Zoltán: A nagy illúzió: Bíró Szabolcs másik barátjától is régen akarok már olvasni, de a gyerekkönyvtárban nem nagyon volt tőle semmi. Valamiért – nem tudom, miért –, nem sokat vártam tőle, de kellemes csalódás volt, nagyon tetszett. Elképesztő szürreális vízió a léten túli létről, az életen túli életről – nem feltétlenül a halál vonatkozásában. Nekünk szegezett brutális kérdés: Lesz majd, aki emlékszik rád, akár egy pillanatig is, miután meghaltál? Mert ha nem, akkor nem csak az életed szúrtad el, de a halálod is. És mennyire durván hangzik ez akkor, ha NEM hiszünk a halál utáni életben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése