2019. december 13.

Év végéig két uszodai foglalkozás lesz Korninak péntekenként. Nem örül neki, az elsőről sikerült is meglógnia, a maira viszont elment, de végigmorogta, mert az egyik gyerek „oktatott”, feladatokat adott nekik, Korninak meg nem volt kedve az egészhez. Nem is nagyon van értelme, 5 alkalom ugri-bugri az uszodában, de se nem tanulnak semmit, se nem szórakoznak –, akkor meg minek az egész.

Délelőtt volt a gofrisütős alkalom, ami minden évben ilyenkor szokott lenni, közben pedig egy periódusos rendszer rekordkísérletet csináltak. 

Ma és holnap András Kiskunlacházán oktat, a 8e Ft-os szobában alszik. Éjjel írt, hogy annyira hideg van, majd megfagy. 

Csütörtökön megfőztem a Fördős Zé-féle „Legcuccosabb lasagne”-t (gyerekeeeeek), besamellel, ahogy kell. Nagyon finom lett, és rengeteg! Még Andrásnak is ízlett: András: - Van finom kaja, amit anya főzött, az is jó… Andri: - Tényleg? András: - Nem.

Egyébként Korni is elismerte főzőtudományom: nyalja a porcukrot: - Hogy tudsz ilyen finomat főzni?!

Megint 3D-macska-dömping volt nálunk; én kaptam egy cica-telefontartót:

(Andri régi, törött telefonjával fényképezve)

Andri pedig egy cicagyűrűt. Nagyon menők!

Egy év az életemből-kihívás:
341. Ha bármit kérhetnél a Mikulástól, akkor mi lenne az? Egy gázszerelő. :)
342. Melyik a kedvenc téli sportod, amit szívesen végzel, vagy amit szívesen nézel? Mi tetszik benne? Mint ahogy a nyári, a téli sportokat is utálom. De kipróbálnám a síelést, ha nem tudnám biztosan, hogy az első 5 mozdulat után kifulladva csúsznék le a hegyen. De azért szívesen elmennék síelni –, míg a család/barátok síelnek, én forrócsokiznék a havas hegy tetején. 
343. Mikor, honnan és miért késtél utoljára? Mivel sosem tudom, mennyi erőm lesz kutyagolni, mindig sokkal korábban elindulok, ezért nem szoktam késni, vagy ha igen, 5 percnél nem többet.
344. Mi volt a legnehezebb a mai napban? (9) A hétfőség.
345. Melyik mostanában a kedvenc ételed? A lasagne. Annyira örülök, hogy meg tudom csinálni!
346. Ki a kedvenc íród és/vagy költőd? Bíró Szabolcs. A verseket nem annyira szeretem, de szerintem József Attila egészen különleges ember volt.
347. Mikor hatódtál meg utoljára és miért? A cicadömping annyira aranyos volt!
348. Melyik a szerencseszámod? Miért? Mindegyik. Egyik sem. 

Szurovecz Kitti: A sokszívű: Jól indult ez a regény, de a végére egész egyszerűen megutáltam. 

Lehet-e azonos nemű embert szeretni? Szerethet-e egy 25 éves egy 60 évest? (Kevesebb kort azért nem tartok valószínűnek...) Lehet-e több férfit/nőt szeretni egyszerre? Kit izgat…? Két ember magánügye. Ha nekik ez megfelel, akkor tolják! Gondolom, hogy van családi, baráti társaság, ami ezt elfogadja, az idegenek véleménye pedig nem mindegy?

Ebben a könyvben vannak, akik így akarnak élni –, ezt elfogadhatónak tartom. Vannak, akik belecsúsznak –, erre meg azt mondom, mindenkinek van választása.

Ebben a regényben a főszereplő nem vette ezt ennyire természetesnek. Ő szajhának gondolta magát, sőt, bűnösnek (nyilván az, a Biblia szerint, de gyanítom, hogy nem él aszerint egyébként se, bármennyire is tolja a képembe az első oldalon az igeverset. Hát Isten szemében bűnös vagy, ezen nincs mit szépíteni, de nem is nagyon érdekel, ahogy látom, kár dobálóznod a Bibliai elfogadással… Azért az se korlátlan.) 

Szóval van ez a nő, aki két pasit csal egyszerre, aztán találkozik egy társasággal, akik szintén csalják egymást, csak éppen tudnak róla és azonnal identitássá válik az akkori jellemzavar. Hát nem… 

Szóval van ez a társaság, Pest éjszakai krémje, ahol mindenki menő, fiatal, gazdag, szexi, helyes, nincs köztük kövér, lyukas fogú, panellakó, 50-es pocakos, olyan, aki utálja a munkáját és rosszul keres, 1 db párnak van 1 db gyereke, kb. nincs is más problémájuk az életben, csak hogy éppen kivel szexeljenek. Innen borul az egész…, ezek után engem nem győzött meg, hogy ez normális... 

Joker: „Mit kapsz, ha keresztezel egy magányos elmebeteget egy társadalommal, ami semmibe veszi és hulladékként kezeli? Megmondom: Azt kapod, amit megérdemelsz.”

Őszintén szólva fogggalmam sincs. Nagyon... fura film. A „The End” után úgy hagytam ott, hogy nem volt rossz, de a színészen kívül nem nagyon van benne más értékelhető. Aztán újranéztem a kedvenc részeimet, olvasgattam róla, nézegettem képeket, hallgattam a film zenéjét…, és az agyamba ragadt. Szóval most néhány napig ezen fogok pörögni.

Igazából sose szerettem a Batman-sztorit. A régieket láttam, a Michael Keaton-öst, a Val Kilmerest, de egyikben sem lett szimpatikus Batman (se), úgyhogy a többi filmet nem ismerem. De ez nem róla szól. És pont ez tetszik benne, hogy nem „Batman-en keresztül” ismerjük meg Jokert, nem Batman szemszögéből, hanem itt ő a főszereplő és Batman lényegében ott sincs.

Ascyra fest egy nagyon jó képet Jokerről az értékelésében; én is ezt gondolom, hogy ő egy teljesen normális ember, aki azért tűnik pszichopatának, mert a társadalom pszichopata – és ennek fényében ő egy normális ember. Mert hol normális az a társadalom, ahol nincsenek emberi kapcsolatok, ahol az anyád 40 évesen 5 évesnek néz (meg akarta védeni, oké, de felnőtt és problémái vannak; nem kéne elmondani neki, hogy miért…?), ahol a barátaid rosszat akarnak neked és ahol nem kellesz, ha beteg vagy és nyomorult. Bizonyos közegben mindenki úgy él, mint Joker, de nem mindenkiből lesz Joker. 

Amúgy a filmben összesen 6 embert öl meg, azok közül 5 megérdemli, 1-nek meg mindegy. Kicsit véres is, de nem ez a para benne, hanem az a tükör, amit tart felénk: mi magunk teremtjük meg a gonoszainkat, aztán meg vérig vagyunk sértve, ha fejbe lőnek… (A legnagyobb katarzis volt a filmben az első bummm). 

Joaquin Phoenix elképesztő a szerepben! Én nem néztem ki sokat ebből a fickóból, de tudta úgy hozni a karaktert, hogy egyszerre sajnáltam, kedveltem és féltem tőle. Elvileg 23 kilót fogyott a szerepért (amit kb másnap fel is szedett) és állítólag tiszta idegbeteg volt közben.
(Szirmai Gergely kritikája - fél évnyi kihagyás után)