2019. december 30.

Délelőtt Andrással elmentünk Bélapátfalvára valami ügyet intézni Mónossal kapcsolatban. Nagy nehezen megtaláltuk az épületet, ahová mennünk kellett a kétszázféle ügyosztály közül. Közben elkezdett hatni a reggeli kávé és majd bepesáltam. Szerencsére találtunk az épületben egy mosdót, ami sajnálatosan be volt zárva… András felment az emeletre az ügyet intézni és kérni kulcsot, de nem jött le, mivel nem kapott kulcsot. Mikor már roptam a Flatley-táncot, épp ott sétált valaki, akit megkérdeztem, hogy honnan lehetne kulcsot szerezni, mondta, hogy sehonnan, nincs kulcsa a mosdónak… Nem tudom, valaki megette, vagy mi? Mindenesetre rendes volt, mert mondta, hogy fenn van mosdó és felmentem vele. De az dolgozói mosdó volt szerintem. Egyébként az ügyet is úgy intézték el, hogy először mondták, hogy nincs benn, aki intézi, erre András megkérdezte, hogy nem lenne-e valami nyomtatvány, amit ki kell tölteni…, mondták, hogy ja, de… és kitöltötték. Hatékony rendszer.

Beugrottunk Mónosra természetesen, borzasztó hideg van a házban, hidegebb, mint az udvaron. A terasz teteje műanyaglemezzel van befedve, egy része már akkor el volt törve és mindenféle dróttal a többihez erősítve, mikor megvettük. Most a nagy szél letépte a leszakadt darabot és elvitte a kiskert közepéig. Összeszedtük, András valahogy visszadrótozta itt-ott, de már annyira el van már gyengülve az anyag, hogy szakadt a drót mentén, ahogy ráfeszítette. Kíváncsi vagyok, meddig bírja, lehet, már nincs fenn. Ami elég gáz, mert a teraszra folyik az eső, hólé.

Hazafelé beugrottuk a Lidlbe, de konkrétan kifosztották, semmi nem volt, amit kerestem, pl. zsír a Nehéz sütihez. Míg a gyógyszertárban tököltek az Adcircaval, addig András elment egy kisboltba és vett zsírt. Akartam kolbásszal töltött karajt is, de nem volt kolbász sem a Lidl-ben, a kisboltban pláne, de amúgy András szerint azt csak mi ketten esszük, inkább olyan kéne, amibe a kölykök is belepiszkálnak. Úgyhogy főztem egy lakodalomnyi paprikás krumplit. Tényleg annyira sok lett, hogy vittem át Eszternek, de még így is vagy 2 tányérnyit ki kellett dobni a végén. 

Babaduma: Én: - A Cézár egy kutyanév, nem? Ő: - Először minden egy embernév volt. Én: - A Morzsi is?

Egy ideje megint fulladok, néha megszédülök, főleg lefekvés után meg úgy dobog a szívem, majd kiugrik – ezt már írtam. Mondtam a Gokiban is, a doki azt mondta, ez a gyógyszer mellékhatása – ezt is írtam. Mivel a doki semmi tanácsot nem adott, így leírtam a problémát a Pulmonalis hypertonia Magyarország csoportba, ahol tag vagyok, egyébként. Ketten reagáltak rá; egyikük azt írta, ő kapott erre egy gyógyszert, ami bevált, másikuk pedig egy nagyon durva sztorit írt le: ő Remodulint kapott, aztán megműtötték és teljesen jól lett, gyógyszert sem szedett. Visszatérte a régi életéhez, megivott napi 1 nescafét tejeskávénak, meg 1-2 bögre (fekete) teát, ezután kezdődött a heves szívdobogás, vállfájdalom (nekem is szokott, de azt hittem, olyankor a gyomrom fáj...). Kiderült, hogy pitvarfibrillál. Kapott rá gyógyszert és azóta nem iszik se koffeint, se alkoholt – mert ezek segítik elő –, a szívdobogás pedig elmúlt. Hát, elég érdekes. Azt mondjuk, sejtettem, hogy a kávé nem tesz jót, de nem gondoltam, hogy ennyire. Csökkentem kell az adagomat…, 3-ról mondjuk 1-re… Sajnos végleg nem hiszem, hogy le tudok mondani róla.

Egy év az életemből-kihívás:
362. Mi az, amit sosem kérdeztél meg a szüleidtől? Azt, hogy miért nem voltak boldogok.
363. Ki volt életed első nagy szerelme? Egy idióta osztálytársam bátyja (olyan két hétig. Amúgy Morten Harket.)
364. Miben szoktál aludni? Pólóban.
365. Ma kivel tudtál a legjobbat beszélgetni és miről? Eszterrel latolgattuk a hatosztályos felvételi esélyeit.
366. Hol, hogyan és kivel töltötted a tavalyi szilvesztert? A karácsonyi gofrisütővel kínlódtam.