2019. december 16.

Nagyon hatékonyak a Decathlonban, már meg is jött Korni tornacucca. Este le is ment érte Korni Andrással, miután engem levittek a Dobó térre a könyvklubba. 

A Molyon ugyanis évekkel ezelőtt alakult egy Egri Molyok közösség, akik minden hónapban találkoznak és választott könyvekről beszélgetnek. Már nagyon régen szerettem volna elmenni egy alkalomra, de eddig nem jött össze: a mai volt az első. 

Összességében nem volt rossz…, de én nagyon másra számítottam. 

A Dobó téren álló könyvtárbusznál találkoztunk, ami nekem kicsit csalódás volt. Itt Egerben, ahol minden sarkon áll egy könyvtár, szerintem nem sok értelme van, különösen úgy, hogy a könyveket csak kivenni lehet, visszavinni csak akkor, ha onnan vettem ki. Az állomány se olyan hatalmas, a berendezés mellé nem sok polc fér –, habár az elég pöpec: tényleg, olyan, mint egy mini könyvtár, székek, asztal, a könyvtárosnak külön kis kuckó, (még hűtő is van, ahogy láttam). Leginkább új könyvek vannak és sok gyerekkönyv. Egyértelműen az a célja, hogy a szomszéd falvak kisgyerekeit kiszolgálja, hiszen azok a suliban se nagyon járnak könyvtárba, ez viszont izgi nekik is. Szóval a busz körül találkoztunk hatan, ebből én 1 embert ismertem, vele voltam a Bíró Szabolcson a várban. Miután összejött mindenki, jött a tipikus egri kérdés: hová menjünk...? Félig elsétáltunk a Görög kávézóig, de közben kiderült, hogy ott múltkor romlott volt a bor, csavar vissza. A kis Dobó téren a sátor dugig volt, a nagy Dobó téren a Főtér kafé kongott az ürességtől, de sehová nem volt kiírva, hogy van-e forralt bor. Végül a Forst-házba ültünk be. Összetoltunk két asztalt, kértünk forralt bort; többfélét lehetett, én epreset kértem, 2 dl-t 1e Ft-ért. Kissssé húzós, de hát mindenki ezt ivott és ennyiért, gáz lett volna fele ennyi pénzért 2 csepp kávét kérni. Egyébként finom volt nagyon, de még vagy 2 liter meg se kottyant volna. Aztán jött a csalódás…, ugyanis elkezdtük bemutatni a könyveket, amiket a találkozóra hoztunk és nem hogy nem ismertem egyet se, vagyis nem nagyon tudtam hozzászólni (egyébként más sem), hanem a felét még akkor el is felejtettem. Ráadásul én voltam az utolsó és akkor már annyira frusztrált ez a helyzet, hogy egy épkézláb mondatot nem tudtam összehozni az általam vitt Irha és bőrről. Őszintén szólva én arra számítottam, hogy majd beszélgetünk, ismerkedünk, és talán szóba jönnek a könyvek is, de mindenki elmondta a könyvét, lehajtottuk a bort és hazamentünk. Amúgy nem volt rossz az egész, de én valamiért többre számítottam. Azért, valószínűleg elmegyek a következőre is, főleg, mert az már az 50. találkozó lesz.

Egyébként most láttam először az adventi Dobó teret, szerintem kissé agyonzsúfolt. Van világító gömb, világító szarvas, világító angyalszárny, oldalt a sapkaárusok és még egy színpad is. El nem tudom képzelni, hová áll a közönség.
Viszont a Gárdonyi tér jól néz ki az Óriáskerékkel, hiába tépi mindenki a haját. Találtam megint róla egy szuper képet, akkor csinálta valaki, amikor esett a nagy hó:

(forrás)