Nagy tervekkel indutunk Andrival reggel Pestre a Gokiba. Mivel minden sarkon karácsonyi vásár van, gondoltam, megnézhetnénk valamelyiket, bár engem nem érdekel, de azért mégis kéne valami program, ha már ott vagyunk és mindenhol adventi program van. Aztán kitaláltam, hogy meg kéne nézni a Szent István téri Bazilikánál a fényfestést, azt már többször láttam Youtube-on és mindig tetszett. Szóval ezt terveztem estére és délutánra, ha korán végzünk esetleg egy Cicakáfét. De természetesen nem alakult minden úgy, ahogy terveztem.
Az odaút rendben ment, volt egymás mellett hely, a metróban sem változott semmi. Mivel legutóbb volt péksüti a boltban, így eldöntöttem, hogy nem megyünk pékségbe, majd veszünk pékreggelit a boltban, ahová amúgy is bemegyünk. Miközben levegőre vártam a lépcső tetején a metróból feljőve, láttam, hogy bezárt az a kisbolt, ahová régen beugrottam kóláért és a fickó mindig kedves volt, egyszer még egy szem epret is adott. Mondjuk, nem kár érte, mert drága volt és nem volt semmi értelmes. Most a nagy boltban se volt semmi; megint átrendezték az egészet (3 hónapja voltunk ott), nem találtam semmit, a pékrekeszek kifosztva. Már ott elkezdett fájni a fejem, nem kellett megvárni a járástesztet.
A kórházban a ruhatárban lepakoltuk a cuccokat, aztán bejelentkeztünk és felmentünk várakozni a vérvételi beutalóért. Ahogy december középén-végén lenni szokott, rengetegen voltunk, ez már a földszinten kiderült, amikor a harmadik liftbe sem fértünk be. Tényleg egész nap dugig voltak a liftek, volt egy beteghordó, aki egész délután tiszta ideg volt, mert állandóan csak várakozott szegény. (Le volt zárva a páter, de nem tudom, azon kik járnak.)
Vérvétel után járásteszt, ott is vártunk, aztán két gyógytornász vitt le engem meg egy nénit egyszerre és egymás mellett totyogtunk majdhogynem, bár mivel én percekkel korábban indultam, így hamarabb is végeztem. Nagyon elfáradtam!
Lementünk kávézni; nekem nagyon tetszik az új kávézó. Érdekes, hogy sokkal kisebb, mégsem zsúfolt, sőt, szinte teljesen üres mindig, amikor ott vagyunk. Szerintem sokan nem tudják, hogy van. Mondjuk, mi midig kinn ülünk a bejáratnál az egyik kisasztalnál, de benn sincs senki.
Reggeli után felmentünk az orvos ajtaja elé és megkezdtük több órás várakozásunkat. Én olvastam, Andri a telefonommal játszott, tettem rá tegnap Lil Peep-et, azt hallgatta. Félúton behívtak EKG-ra, a kis asszisztens akkor azt mondta, már csak 10-en vannak előttem.
14:30 körül kerültem sorra. Kérdezte az orvos, hogy vagyok, mondtam, hogy megint fáradok és fulladok és szédelgek, erre azt mondta, ez az Adcirca mellékhatása. De ez most akkor jó vagy nem? Semmit nem mondott, hogy mit tehetnék ellene, úgyhogy nem is nagyon értem, miért kell 1 napot eltöltenem várakozással, hogy semmi ne változzon. Márciusban kell visszamennem. Ha élek még addig, vagy kinyír a gyógyszer mellékhatása, vagy a fene tudja, micsoda...
Összeszedtük Andrival a cuccokat a ruhatárból és kimetróztunk a vásárba. Andri aranyos volt, mert így utólag szerintem őt kicsit sem érdekelte, ment volna már hazafelé, de tudta, hogy én meg akarom nézni, és amikor kérdeztem, hogy „kimenjünk…?”, azt felelte, „persze!”. Mire odaértünk, már besötétedett; ezt szeretem egyébként a legjobban Pestben, a sötétet. A cicakávézónak már nem volt értelme, amúgy se volt kedvem elmászni odáig, inkább bementünk a metrónál lévő Burger Kingbe és ettünk egy sült krumplit meg egy shake-et. Aztán felsétáltunk a Bazilikához. Nincs ott akkora tér, hogy a bódék meg fél Pest elférjen, főleg, hogy van egy korcsolyapálya is a közepén, így tömeg volt, a sokféle vacak kajától undorító büdös.
Viszont elértük a fényfestést, sőt, még kicsit várni is kellett rá. Közben kiderült, hogy 3D-s, lehetett venni hozzá szemüveget, de engem nem érdekelt. Nagy nehezen sikerült találni egy helyet, ahol csak félig lógott bele a képbe egy sátor teteje, viszont ketten is beálltak elénk. Mindegy, mert amúgy szar volt… Az eddig látottakkal ellentétben most egy rajzos, mikulásos, mézeskalácsos szörnyedelem volt az előadás. Először reménykedtem, hogy kettő van, ez a gyerekeknek ment és utána jön a komoly, a szép…, de nem, ez az egy volt és később is csak ezt találtam a Youtube-on 2019-es fényfestés címen. Hát, átkozott nagy csalódás volt!
(Habár, ahogy utána néztem, az utóbbi 3-4 évben ilyenek, a szépek klassz zenével valahogy megszűntek. Gondolom, leváltották, a bandát.) (Ezt láttuk.)
Innen már kotortunk haza. Elértük a 45-öst, ami nyiszegett, kattogott, féltem, hogy szétesik alattunk. Andri végig aludt, nekem fájt a fejem.
Sajnálom ezt a fényfestéses dolgot, mert amúgy egy nagyon klassz dolog! Ha új életet kezdhetnék, ezzel foglalkoznék. Most már nem tudnám megtanulni…
Ez a 2011-es, Linczényi Márk írta a zenéjét:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése