András ma Vácon volt, továbbképzésen, kivételesen most nem ő oktatott, hanem őt oktatták. Két napig duzzogott előtte, semmi kedve se volt menni, meg ehhez az egészhez. Ráadásul kocsival jött-ment, reggel sötétben, ködben ment oda és sötétben, bár köd nélkül, de hullafáradtan jött haza.
Kotyvasztgattam a héten a kihívásra, kisebb-nagyobb sikerrel:
A puding próbája-kihívás #9. Mandulás csirketagine fügével: Ez egy olyan luxuskaja, amire én nem költöttem annyi pénzt, mint Stahl Judit. Nem vettem 1 csipet sáfrány miatt egy egész zacskóval 500 Ft-ért. Magyarországon állítólag nem is a rendes sáfrány van, hanem valami keverék, sáfrányos szeklice, amit amúgy a sáfrány helyettesítésére is javasolt Google-barát, de én azt még kevésbé találtam bárhol. Úgyhogy ez kimaradt, bár lehet, teljesen más lenne tőle a kaja (amit amúgy nem hiszek). Nem vettem egy maréknyi mandula miatt egy egész zacskóval 2e Ft-ért sem (200 grammos egész), hanem lapjára reszeltet 600-ért (100 grammos darabolt). Fügét pedig, miután egész Kelet-Magyarországon nem találtunk, András vett 800 Ft-ért a legutolsó kis sarokban az egri piacon. Gyanítom, jövő héten leértékelve lesz mindenhol. A hús formáján is változtattam: Judit csontos mellett süt kis darabokban, én csirkemellfilét nagyobb darabokra vágva. Egyébként furcsálltam, hogy nem süt kérget a húsra, én azért egy kicsit sütöttem.
No, de milyen a kaja? Megéri ezt a sok cuccmákot összevadászni? Hát, nem apukáknak való (már ha apuka rántott húson és bablevesen nőtt fel; ha indiai, akkor biztos értékelni fogja). Nem t'om, nem rossz, különleges. Annyira, hogy nem is nagyon való hétköznapi étkezésre…, egy indiai étteremben jobban el tudom képzelni. És a füge elrontja, szerintem akkor is, ha szereted.
Mindenesetre küldtem át belőle Eszternek, bár ő azt mondta, egy falatot se fog belőle enni, de hátha Laura megeszi. Hát nem ette meg, a fügét túl édesnek találta. A húst azért kikapargatta. András betolt egy nagy tányérral... rohadt éhes volt. A kölykök nem voltak azok...
A puding próbája-kihívás #10. Farfalle sültpaprika-mártással és pirított dióval: A legfinomabb tészta kaja a könyvben!
Még a legelején, amikor megkaptam a könyvet, akkor egyszer megcsináltam ezt és nagyon ízlett. Viszont a paprika annyira drága és olyan pepecs ez a sütögetés, turmixolás, hogy nem kínlódtam vele. Most így utólag…, kínlódtam már többet is kevésbé jó kajákkal.
A paprikát nem „hőelosztó fémlapon” csináltam, mint Judit, tekintve, hogy nincs, hanem sütőben, száraz tepsiben. Kb. fél óra kellett neki, kb. 3-4-szer forgattam meg, de nem sütöttem feketére, mert lusta disznó vagyok. Aztán jó sokáig párolódtak a zacskóban mert félúton meguntam és beültem 200 első randit nézni. A többi már gyerekmunka volt, illetve turmix-munka.
A puding próbája-kihívás #11. Ananászos lepények: A legfinomabb süti a könyvben!
Sajnos nincs túl sok süti benne, annak a nagy része is vagy macerás, vagy drága, illetve annak tűnik, de ez nem csak olcsó, hanem elképesztően finom is! A ropogós leveles tészta és a savanykás ananász egyszerűen mennyei! Ha a hatmázsás nyújtódeszka cipelését és takarítását nem számítom (kellene egy összetekerhető szilikon), ez, különösen a finomságához mérten, egy nagyon egyszerű süti! A konzerves tésztakiszúrás nagyon okos ötlet, a sütés pikk-pakk kész és tényleg… nagggyon finom! (Habár a sütés nekem nem 15 perc az ócska ezeréves sütőmben.) Ezt még a gyerek is imádja, legalábbis Korni evett belőle egy párat!
A puding próbája-kihívás #12. Tex-mex pulyka: Kicsit olyan, mint a „se nem csilisbab, se nem nachos”. Az előbbinél édesebb, az utóbbinál húsosabb. Nagyon finom egyébként a tortillachipsszel, anélkül szerintem tömény és savanykás is (kenyérrel se annyira szeretem). Családban nem nagy kedvenc, akkor inkább dobjunk hozzá egy kis virslit meg kukoricát és akkor csilisbab. Nekem amúgy ízlik, kicsit party food a tortilla miatt. Nem pulykával csináltam, hanem sertéshússal.
Rég írtam már a Middlemist Red-ről ugyanis ők se nagyon dobálóznak hírekkel. Állítólag készítik a 3. lemezüket. Erről már ki is jött 2 dal. Az egyik, a The Beginning of a New Train of Thought még márciusban. Nem rossz, de nem akkora durranás szerintem. A klip pedig, bármennyire dobta hanyatt magát mindenki, szerintem dögunalmas.
A második dal viszont, a Blue moon sokkal jobban tetszik, különösen a vége. Klassz ez a Robb Stark-osodás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése