2019. november 11.

Tegnap este Korninak eszébe jutott, hogy ma előadást tart Katával Makk Marci-héten, de Kata, lehet, nem is megy suliba. Gyorsan összeraktuk az anyagot, amit egyedül is el tudott mondani, főleg, mert Zsóka néni osztályában beszél, ő meg segít. De végül mégis jött Kata, így nem kellett egyedül ácsorognia. Az előadás nem tudom, hogy sikerült, nem beszélt róla.

Délután szülői tájékoztató volt a Dobóban. Eszterrel mentem, de ő a hatosztályosba ment, nekem meg jelenleg fontosabb a nyolcadikos, így végül mégsem egy helyre mentünk, ráadásul én még rossz terembe is mentem be, a biológia helyett a nyelvi tagozatra. De kedves volt az igazgatóhelyettes, mert pár szóval említette a bioszt is miattam. Bár igazából nem nagyon mondott olyat, amit ne tudtam volna; novemberben kell leadni a felvételire a jelentkezési lapokat, januárban lesz a felvételi, április 30-ig jön az értesítés, hogy felvették-e – vagyis a következő félév para. Az írásbelivel kapcsolatban mondta, hogy a maximálisan elért pont írásbelin általában 15-20, a többit a hozott pontok adják (és ahol van, a szóbeli, nyilván). Nem kell tőle félni, ha van olyan feladat, amihez lövése sincs, akkor valószínűleg a másik gyereknek sincs. Mondjuk, szerintem így nem sok értelme van az egésznek, a gyerekek 5-10%-át, akik képesek asszociálni, kiszűrik, a maradék meg jön a maradékból. Legalábbis, ahogy én láttam, a felvételi tesztek leginkább a gyors és okos asszociációkról szólnak – magyarból, hát még akkor matekból mennyire! (1690 lépés)

Sztori a fészbukon: egy kutya kiszökött, elütötték, ott hagyták. Mire valaki szólt egy állatvédőnek és mire az odaért és mire talált egy állatorvost, aki fogadta (nem az első), a kutya belső vérzése annyira súlyos lett, hogy el kellett altatni. A gazdi, mire észrevette, hogy kiszökött, mire megtudta, hol a kutya (gyanítom, a fészről), már mindegy volt. Ki a hibás: ő, a gazdi, mert veszélyezteti a közlekedést. Nem az, aki elütötte és ott hagyta, nem az orvosok, akik nem fogadták, nem mindannyian, csak a gazdi... Igazából ettől rettegek én is. Mindenki szerint a Husky egy extra-szökős kutya, a Husky Fajtamentés fészoldalán azzal ijesztgetnek, hogy akinek nincs 2,5 méter fölötti kerítése vagy ilyenje, az ne is akarjon Huskyt. András, tuti, nem fogja felszerelni a 6e m2-t ilyen kerítéssel, de nem is gondolom azt, hogy minden Husky-tulajdonos atombunkerben él. Többen is mondják, hogy foglalkozni kell velük, akkor nem szöknek el. Amikor nyáron Berekfürdőben voltunk, a szomszédban volt két Husky. A család ott sertepertélt, de elmentek strandra is. A két kutyus jobbra-balra császkált, egyik sarokból a másikba szimatolt, de egyszer se láttam, hogy ki akartak volna ugrani a kerítésen, pedig még én is átugrottam volna, annyira semmi kerítés. Viszont „apu kutyája”, aki igazából a család kutyája volt, de tulajdonképpen senkié, Ír szetter volt, szinte sose volt otthon, csak amikor láncon volt… Szóval egy kicsit félek a Husky-tartástól, de kicsit reménykedem is benne, hogy ha mindig ott leszek vele és még egy másik kutya is, ha Korni tényleg fog vele szaladgálni, Hard Dog-ozni, akkor nem lesz neki izgalmas megszökni.
Mint már azt írtam, Egerben október óta van egy óriáskerék. Az egri csoportban persze már az első napon utálkoztak az emberek és ha véletlenül valaki fel mer rakni róla egy képet, már megy az óbégatás. De azért néha valaki csinálja és van néhány egészen különleges, kreatív fénykép.

(forrás)

Hoztam két kotyvasztékot a kihívásra, egyiket tegnap csináltam, másikat ma:

A puding próbája-kihívás #13. Brownies: Tönkrement a régi sütőformám, vennem kellett egy újat. Beruháztam egy ócska, Pepcos, 800 Ft-os papírvékony sütőre, ami tök jól szuperált sütőként. Viszont mire kivakartam belőle a beleragasztott „használati utasítást”…! Hiába áztattam, a papír darabokban szakadt le róla, aztán még a ragasztót is órákig kellett vakarnom, mire teljesen tiszta lett. Na, de a lényeg: a brownie. Alapvetően finom. És nagyon szép és nagyon egyszerű és tényleg gyorsan össze lehet dobni és ócska sütővel is gyorsan megsül! Én nem tettem bele 10 dkg cukrot, csak kb. 5-öt, viszont rendesen megpakoltam a tetejét dióval, amit előtte megpirítottam, így nagyon fincsi volt! Ahogy a fotón is látszik, kissé szétesik (az elejébe nem bele van harapva, hanem így tudtam kiszedni a tepsiből már langyosan), nem szottyos, amilyennek vártam, hanem morzsás, bár nem zavaróan (tehát nem száraz).

Tepsiben:

A puding próbája-kihívás #14. Az én spagetti carbonaram: Hazaestem ma 19 órakor fáradtan és éhes voltam, mint a farkas – tésztára! A kajában az a baj, hogy előbb ki kell főzni a tésztát, ami min. 20 perc, de utána tényleg pikk-pakk kész. Azért kicsit leizzadtam, mikor összekapta a tojást, hogy ebből tojásos tészta lesz…, de NEM! Nagyon finom, semleges ízű (úgy értem, nem tojás, nem bor) kétpofás tészta. Fincsi!