2019. november 13.

(Reggeli macskázás)

Délelőtt turbó mosás, turbó mosogatás, turbó húsolvasztás, turbó főzés után lesétáltam a Dobóhoz. Közben szétment a Budmil táskám cipzárja, amit 2016-ban turkáltam a kórházban. 

8-osoknak volt tájékoztató, most nem a szülőknek, hanem a gyerekeknek. Még majd lesz egy nyílt nap és ennyi volt a reklámozás. Szerintem a mai nap fantasztikus volt. Andri unta az egészet… 

Elképesztően jól megszervezett esemény volt!

Kezdődött ott, hogy volt ruhatár! Számítottak rá, hogy a gyerekek a suliból jönnek málhákkal, és nyitottak egy termet a cuccoknak. Többen is jöttek Andri osztályából, egy ideig vártuk is őket, de aztán Andri meggondolta magát, mentünk nélkülük. A kis tornateremben volt egy tízperces tájékoztató, lényegében azt mondta el, amit a szülőin, csak rövidebben. Egyébként fullra töltöttük a tornatermet, nekünk szerencsére jutott ülőhely a legelső sorban. A beszéd után kétféle program volt: át lehetett menni a nagy tornaterembe, ott tagozatok, szakkörök állítottak standokat, szórólapokat lehetett venni, játékos feladatokat lehetett megcsinálni, amiért gyűjteni kellett egy kis lapra pecséteket, majd beváltani egy 5-ösért (amit akkor használhattak, ha felvették őket). A másik egy túra volt, meg lehetett nézni a szaktantermeket, a fenti folyosókat. Andrinak ehhez abszolút nem volt kedve, én nyilvánvalóan nem mentem, úgyhogy csak a kiállítókat néztük meg. Andrit egyébként ez sem érdekelte, én örömködtem és lökdöstem oda a feladatokhoz, nem is a pecsétek miatt, hanem, hogy legalább próbálja ki. Persze hirtelen sokan is lettünk, így, ezek a gátló tényezők kellettek ahhoz, hogy ne szép sorban végigmenjünk mindegyik standon, hanem mérgezett egérként ide-oda cikázzunk arrafelé, ami Andrit épp érdekelte, vagy amihez oda tudtam cibárolni, mert engem érdekelt. Nyilván a biológia volt az első, ahol a biosz előkészítő miatt már ismerték. Ott belenézett egy mikroszkópba, és bár elidétlenkedte az egészet, nyomtak neki egy pecsétet a lapra. Annyit még kérdeztem, hogy mire számítsunk szóbeli felvételin: megnyugtattak, hogy semmi másra, csak amit az előkészítőn vesznek. Aztán a magyarhoz mentünk, mert azt gondoltam, a bioszon kívül az általános tagozatra fog még felvételizni, de most lehet, hogy érdekelné a magyar is. Ott mondjuk, nem nagyon kérdeztünk semmit, megnéztem a verskockát, amiről szülőin beszéltek, klassz cucc! A többi stand nem érdekelte Andrit, nyűglődött, hogy menne haza, ezért én odacibáltam először a japán nyelvi szakkörhöz, ahol pálcikával pakolt pufit, meg a rajzszakkörös asztalhoz, ahol kislányok ültek és (talán) vászonra festegettek és volt egy nagyon vagány kislány, aki laptoppal mangát rajzolgatott. Maga a gyerek is elég extravagáns volt a szupermenő ékszereivel, de amiket rajzolt, azoktól teljesen elájultam. Andri szolidabban rajongott, én teljesen őszintén, de aranyos volt, mutogatott más rajzait és minden hülye kérdésemre türelmesen válaszolgatott. Egy számítógépes rajzoló programmal mangaképregényeket rajzol, már a 3-at csinálja, de még nem jelentek meg nyomtatásban. Állítólag fenn van a honlapon, de én nem találtam… Később odajött a szakkört vezető tanár, aki állítólag híres festő…, de én nem vagyok képben ilyenekkel egyáltalán, sajnos. Mindenesetre kedves volt és a lányok is rajongva beszéltek róla.

Kifelé menet még visszafordultunk az elsősegély szakkörhöz, ahol a lányok kipróbálták Andrival, hogy kell újraéleszteni. Közben én az oda beosztott tanárral beszélgettem, aki felismerte Andrit az előkészítőről és rábeszélt, hogy adjuk be a bioszverseny 2. fordulóját, bármennyit is tudunk belőle. Az ugyanis annyira nehéz, hogy a Google-lal sem tudtam az 50%-át se megcsinálni. Azt mondta, 3. fordulóra valami egyszerű, játékos feladatot találnak ki, megéri mindenképp foglalkozni vele.

Ezek után már tényleg nem érdekelte Andrit semmi, úgyhogy kanyarodtunk hazafelé.

Illetve ő haza, én meg a Csöpibe, ugyanis valamelyik nap találkoztam Erikával és végre megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk. A szokásos Csöpi-kaját ettem, borzaskát zöldsalátával és mivel majdnem 1 éve nem találkoztunk, volt miről beszélgetni. Ő például elmesélte, milyen volt Amerikában kirándulni, én meg hogy vettünk egy házat végre… 

Terveztem, hogy hazasétálok, de végül lehívtam Andrást a postához, hogy vigyen haza. Ma már jobb kedve volt. Este még a biosztesztbe is besegített. Még így is nagyon durva volt! (1330 lépés)

Andri továbbjutott a magyar levelezős verseny 3. fordulójába. 40-nél többen vettek részt a versenyen, az első 6-ot hívták be a 3. fordulóra, ahová egy Egerrel kapcsolatos íróról kell ppt-t csinálni – erre olvassa Andri Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok könyvét. Egyébként Andri egyedül érte el a legtöbb pontot, 118-at. Őszintén szólva, csalódtam volna, ha nem így történik…

Napi kép az óriáskerékról. Nagyon kreatív, úgy néz ki, mint ha egy oszlop lenne és a színek is fantasztikusak.

(forrás)