Ma délután is Dobós nap volt, de nem volt annyira jó, mint a tegnapi, sőt: annyira rossz volt, mint amennyire a tegnapi jó!
Itt most hatosztályosoknak szóló bemutató órák voltak és elképesztően furcsa volt az egész…! Kezdve ott, hogy tegnap a 8. osztályosokkal úgy bántak, mint a kis felnőttekkel (a sulibejárás, a standok, a feladatok is klasszak voltak), ma a 6. osztályosokkal úgy, mintha óvodások lennének… Halál komolyan mondom, mintha az 1. osztályba íratnám a gyereket!
15 perces bemutató órákat tartottak nekik: magyar, ének, angol, matek és a végén egy hosszabb kémiakísérlet volt a program. A szülők végül is kísérgethették őket, beülhettek órákra, de szerintem teljesen fölösleges volt, főleg nekem, mert 20 percenként le-fölrohangáltunk a gigalépcsőkön. A végén el is veszítettem őket, mikor két emeletet kellett volna letolni egyszerre és nekem meg kellett állnom levegőt vennem.
Az első óra tulajdonképpen kettő volt: az egyik felében magyart, a másik felében éneket tanítottak. Nem volt rossz, de mégis… Aztán lecsúsztunk a földszint alá angolra, itt is „két óra” volt, illetve két tanár, mindkettő csinált valamit. Ez se tetszett. Onnan másztunk az 1-re matekra, amiről félúton lemaradtam, így oda nem ültem be, valami geometriai kézművest hozott Korni onnan magával. Végül jött a kísérletes földrajz-biológia-kézműveskedés, ahol a jól ismert biológia tanárokkal agyagból tűzhányót gyártottak, utána kifestették, majd gyorsan, mert már elment az idő, valami kísérlettel hánytatták. Ez több, mint 30 perc volt, de már kb. minden bajom volt…
Bár az elmúlt napokban nagyon megszerettem a Dobót és a véleményem ma sem változott, de ez most annyira… nem is tudom, milyen volt. Olyan „nem Dobóhoz méltó”… Nem tudom, hogy működik a hatosztályos, de én úgy gondolom, hogy a kisgimnazista nem lesz hirtelen kisiskolás, hanem 7. osztályos lesz, sőt, annál több, hiszen egy középiskolában lesz 7-es. Tehát elvárnék némi komolyságot, fegyelmet. Ehhez képest az órák 90%-ában a kb. 20 gyerekből 2 folyamatosan belekiabált az órákba, jelentkezéskor kiesett a padból, hogy őt válasszák, majd az interaktív táblánál lövése se volt vagy marhaságokat mondott. Elképesztően idegesítő volt és a legrosszabb, hogy a többi gyerek meg se tudott nyikkanni tőlük és a tanár se nagyon tudott velük mit kezdeni. Oké, hogy lazaság, meg ez csak egy „keltsük fel az érdeklődésüket, szerettessük meg velük a sulit”-bemutató óra, de ettől még egy tanóra!
Egyébként Korni élvezte az elejét és elfáradt a végére. Még jó, hogy nem kellett mára tanulnia, mert utána még edzés is volt.
Majd még lesz egy hatosztályos nyílt nap, ahol a rendes tanórákra lehet beülni, szerencsére annyira nem vette el a kedvem a mai nap, hogy ne kísérjem el Kornit, bár nem tudom, miért nem mer egyedül menni… (2360 lépés)
Miközben Kornira várva bóklásztam a folyosón, nézegettem a szakokról kitett paravánokat. A magyar részen találtam egy nagyon szuper dolgot: a gyerekek írtak parafrázist a Születésnapomra című versre. Később rákerestem a neten, szerencsére fenn vannak, sőt, nem csak gyerekek művei, de a tanároké is.
Annyira tetszett, hogy elkezdtem én is irkálni egyet, de sajnos csak eddig jutottam:
Születésnapomra
41 éves lettem én,
Itt van nektek egy versemény
Azé
Hozé.
Ajándék, amit én írok,
Helyszín a kanapésarok
Seggem
Resten.
41 évem elrepült,
de havi 100 azért mindig került
Apám
javán.
Lehettem volna oktató,
kisgyerekeket szoptató
kretén
egyén.
De nem lettem, mert levegő
Nem jött tüdőmbe, elegendő
Bezár
A bazár
A vége már elég gáz… Hiába, nem vagyok formában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése