Tegnap végre elkezdődött az iskola.
Nekem máris ügyeket kell intéznem, bár ezek még tavaly év végéről maradtak: le kellett mennem a zeneiskolába Korni bizonyítványáért.
Ha már lenn voltam, elintéztem a dolgaimat: leadtam a Stawyer-receptet a gyógyszertárban, körbecsalinkáltam a DM-et, a Spárt, ez utóbbiban találtam félkilós polentát 140 Ft-ért. Azonnal vettem két zacskóval, remélem, ízleni fog! Egyébként azóta nincs gomba, amivel kipróbáljam, a fagyasztott Tescos gombát megszüntették, pedig szuper cucc volt!
Nagyon meleg volt, így mire felmásztam a zeneiskolába, ott pedig az 1. emeletre, megfulladtam. Elkértem a bizonyítványt és ezzel le is tudtuk örökre a zeneiskolát. Ha valaha zenét fognak tanulni, az nem iskolai keretek között lesz és főleg nem itt.
14:45 után felszedtem Kornit, akkor már esett is. Hívtam Andrást, aki fél óra múlva tudott értünk jönni, addig Korni az ebédet mammogta, én meg az egyik (fiú) osztálytársát néztem, aki a haverjával beszélgetett mellettem és konstatáltam, mennyire hasonlít a viselkedése, a gesztusai, a mimikája… Lauráéra. (Lépésszám: 2095.)
Túl sok változás nem történt az iskolában, sajnos a mindenki által a legjobb tanárnak tartott történelem-tanárnéni nyugdíjba ment a nyáron, így mindketten új töritanárral kezdték az évet; Korni megkapta Andri magyartanárját, Andri pedig egy másikat. Szerencsére úgy tűnik, lényegtelen, ki tanítja, mert még mindig 5-ös. A 2. világháborút tanulják, azután pedig az elmúlt 20 év történéseit, majdhogynem politikát, nem történelmet, úgyhogy, remélem, idén se kap 5-ösnél rosszabb jegyet (túl sokszor).
András a nyári oktatások beadandóit javítja; néha szoktam kérdezgetni, milyen a banda, így tudtam meg, hogy az egyik alkalmon egy főiskolán volt csoporttársam tanította. Valamelyik pedagógiai tantárgyon voltunk együtt a sráccal. Milyen kicsi a világ!
Balaton óta szerettem volna langallót enni, Viki blogján volt recept is hozzá, tehát volt referencia. De nekem valahogy mégsem ízlett. Nagyon vastag lett a tészta, szinte csak tésztából állt az egész, az pedig eléggé „semmilyen” volt. Tejfölt tettem rá jócskán, de a lila hagymát nem akartam túlzásba vinni, és volt pár szelet kolbász itthon, azt is rápakolásztam. De még így se volt annyira finom, alig volt valami íze. Lehet, nem is szeretem a langallót...
Egy év az éltemből-kihívás:
244. Milyen jó ötletet olvastál vagy hallottál az utóbbi időben, ami nagyon megtetszett? András bee-bot-os feladatai jár az eszem, hogy hogyan lehetne a felsős magyar órán alkalmazni. De egyelőre nincs semmi jó ötletem. Szerintem neki hamarabb lesz, mint nekem (persze ő rá is van kényszerítve, hogy legyen).
245. Idén nyáron melyik volt a legkedvesebb nyári programod és miért? A Balatonban lebegni.
Vártam és féltem is ettől a regénytől, nem véletlenül. A közelmúltban kezdtem el ilyen „disztópiákat” olvasni (Guvat és Gazella), és bár a saját szememmel is látom, hogy nagyon rossz felé haladunk, azért „beleélni magam” eléggé ijesztő, nem ilyen jövőt szeretnék a gyerekeimnek, unokáimnak. Ezért minden ilyen diszkós könyvnél érzem a gubancot a torkom körül.
Bár nagyon hosszú könyv, azért mégsem eléggé, sok minden hiányzik belőle:
- Fél-világ: engem végig az a kérdés izgatott, hogy miért, mi célból alakultak át emberré az állatok? Persze a hogyan is: az evolúció elvetve, a Biblia Istene –, hiába tapossa bele a könyvbe többször is –, egy kereszténységet kicsit is értő ember számára abszolút nem kompatibilis. Az emberi teremtés már inkább, de honnan jön a képesség? Miért csak egy ember, miért csak ő, honnan jön a képessége, honnan tudja, hogy ez van neki –, semmit nem tudunk meg róla. Sem a nyanya, sem Pilar esetében. Ami nekem tetszett volna és a disztópiához is illet volna, talán a génmódosulás, de erről sincs szó. Van egy teremtés oszt kész. És persze a miért… A végén van 2 állat, aki állat akar maradni, az összes többi emberré akar válni. Mindegy, hogy torz és életképtelen, akkor is ember! De miért?? Mi a vonzó egy állatnak az emberi létben, különösen MINDENFÉLE, sőt majdhogynem MINDEN állatnak? Mert én emberként értem, mi a vonzó, de ő miért gondolja ezt? Egy kutya még talán értheti (nem), de egy légy hogy…?
- Mé(ly)-pont csiga? A regény 99%-ában gerinces állatok alakulnak emberré, ami akár még elfogadható is volna. August egy kígyó. Még ezt is nehéz elképzelni, de oké. Erre a regény közepén (a Kígyóbőr című fejezet után) bevágja, hogy… csiga…? Azt hittem, sarokba hajítom a könyvet. Aztán mikor megtudom a másik kettőt is… Na nemáááár! Csigából hogyan alakul ki a csontozat, honnan szedi hozzá a kálciumot, a házból? És vajh mekkora óriáscsiga az, amiből kijön egy 170 cm-es férfi? A kígyó tetszett, egy kis vízisikló, ami néha mar, de leginkább elbújik. Aztán, mikor kiderül, hogy a többiek se gerincesekből lettek… Komolyan, nem…, nem tudom, mit kezdjek ezzel.
- Pilar-probléma: Pilar egy tök jó, hiteles karakter. A nagy semmiből a csúcsra, de totál más csúcsra, mint ő gondolta. Kellett neki ez a rengeteg hegy-völgy, hogy az a józan „teremtő” legyen, aki a végére lett. Viszont volt egy nagyon gáz jelenete, amitől én padlót fogtam: a közönségtalálkozó, ahol „végre találkoznak a rajongók a Metallicaval, és miután lefotóztuk egymást és vettünk egy rakat relikviát, elkezdünk arról beszélni, mennyire szar zenét játszanak és megfoghatjuk-e James Hetfield seggét”. Ez csak nekem fura…?
- Stílus: MÁR MEGINT mindenki a szemét forgatja! Valaki pusztítsa ki ezt a nyelvhelyességi fertőzést a irodalomból végre!!! - - -
Mindezektől függetlenül – és ezen én csodálkozom a legjobban –, ez egy nagyon jól összerakott regény: a történet izgalmas, a szereplőkről, akiket szívből gyűlölünk, szívből szeretünk és ezek keveréke, sose lehet tudni, épp mit fognak csinálni a következő fejezetben, a világ, amit felépített –, túl az imént leírtakon – hihetetlenül különleges (és borzasztó), a regény minden oldalán pattanásig feszül az olvasó, hogy mi lesz a következő lépés és legfőképp, mi lesz ennek a vége: lehet ennek jó vége…? Aztán persze lesz… vagy nem? Vagy igen…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése