Tegnap és ma András Miskolcon oktatott. Úgy volt, hogy elmegyek vele Angélához, de vinnem kellett volna mindkét gyereket és úgy már nem hangzott annyira jól.
Reggel átjött Eszter kávézni. Este buli volt az ablakunk alatt megint, most nem csak zajongtak, de szemeteltek is. Eszter csinált róla képet. Nagyon vicces.
Este én mentem át hozzá, szülinapoztunk. Sütöttem Lemon barst, volt pezsgő, meg vittem (magamnak) cidert. Kaptam tőle ajándékba egy nagy üveg kávét.
Korni-duma: Én: - Papagáj, milyen jé? Ő: - ??? Én: - Pontos. Ő: -Ly-nal szexibb lenne.
Egyébként amióta „kézzelfogható” az otthon és nem csak a „majd ha házunk lesz, lesz kutyád is (vagyis soha)”-litániát hallgatja, elkezdett komolyabban foglalkozni a kutyával. Például talált neki normális nevet. Mindkét gyerek valami süket néven tervezte elnevezni a (nem létező) kutyáját, Korni Husinak, Andri pedig Daginak… Mondtam, hogy a Dagi még stimmel is, mert egy mopsz valóban kis hurkakutya, de a husky-nak a Husi név szerintem nem megfelelő. Valamelyik nap talált a neten egy oldalt, ahol husky-k nevei voltak felsorolva, és ott megtetszett neki a Connor név. Hát az már inkább… Aztán Andrinak is mondtam, hogy én nem fogom Daginak nevezni a kutyáját, hanem adok neki egy normális nevet, és mivel én leszek vele a legtöbbet, így arra a névre fog hallgatni és nem a Dagira. Erre mondta Andri, hogy akkor valami hülye neve lesz, pl. Lőrinc… – és onnantól ő maga kezdte el Lőrincnek nevezni a leendő mopszliját. Szerintem az szuper név lenne, amúgy.
Egy év az életemből-kihívás:
239. Melyik a kedvenc tárgyad, amihez nagyon ragaszkodsz? Miért? Törekszem arra, hogy ne kelljen tárgyakhoz ragaszkodnom, de szerintem ez nem lehetséges. Mondjuk, ragaszkodom a laptopomhoz, mert azon van az éltem…, bár ha tönkremenne, akkor fenn lenne a neten a 99%-a annak, ami azon van. Ragaszkodom a telefonhoz, mert azon tudok azonnali segítséget hívni bármihez, bár ha nem lenne, biztos lenne, aki segít vagy megoldanám magam. Más egyébhez nem hiszem, hogy ragaszkodnék, sok tárgy elvesztette a jelentését, ami régen sokat jelentett, de a legtöbb azért, mert nincs szükségem tárgyra az érzéshez.
240. Mikor érezted magad igazán bátornak? Amikor megműtettem a fogam. Kár, hogy kár volt!
Egy év az életemből-kihívás:
239. Melyik a kedvenc tárgyad, amihez nagyon ragaszkodsz? Miért? Törekszem arra, hogy ne kelljen tárgyakhoz ragaszkodnom, de szerintem ez nem lehetséges. Mondjuk, ragaszkodom a laptopomhoz, mert azon van az éltem…, bár ha tönkremenne, akkor fenn lenne a neten a 99%-a annak, ami azon van. Ragaszkodom a telefonhoz, mert azon tudok azonnali segítséget hívni bármihez, bár ha nem lenne, biztos lenne, aki segít vagy megoldanám magam. Más egyébhez nem hiszem, hogy ragaszkodnék, sok tárgy elvesztette a jelentését, ami régen sokat jelentett, de a legtöbb azért, mert nincs szükségem tárgyra az érzéshez.
240. Mikor érezted magad igazán bátornak? Amikor megműtettem a fogam. Kár, hogy kár volt!
Amikor gyerek voltam, 10 év örökkévalóságnak tűnt, most 10 év kb. szempillantás alatt eltelik. Még „tegnap” szurkoltunk az első gyerekért, most meg már ballag… Nos, a Tool szintén így gondolja, ugyanis pont akkor jelent meg az utolsó lemezük, mikor Andri született, 2006-ban, 13 évvel később, amikor Andri ballag pedig megjelent a következő, a Fear Inoculum. Én mindig úgy voltam a Tool albumaival, hogy nem tudtam végighallgatni egyiket sem…, valamelyikbe mindig bele kellett tekerni, mindig volt egy-két olyan dal, amit nem tudtam elviselni. Talán az utolsó kettőben már szinte minden dalt szerettem, de az azelőttiek nehezen csúsztak. Nos, ezen az új lemezen tulajdonképpen 6 normális dal van – illetve 7, +1 négyperces kattogás, de van olyan változata is, amin 10 dal van és abból 4 kattogás, tehát 6 darab normális dal –, és azt kell mondjam, mindegyik tetszik! 6 pöpec dal 13 év alatt…, szerintem ez vállalható, bár más zenekar 12 pöpec dalt összehoz 1 év alatt, de hát…, örüljünk, hogy egyáltalán létezik a banda.
Az első mézesmadzag, a Descending kb. negyede:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése