Korni legutóbbi boltkódorgására magával vitte Laurát is, aki lebeszélte arról a hajfestékről, amit eredetileg akart és vetetett vele egy sötétebbet, amit amúgy nem akart. Aztán másnap visszament egyedül és megvette, amit szeretett volna. Ezzel festettük be nem rég a haját, annak a végét kentem magamra. És vérszemet kaptam, úgyhogy rábeszéltem, hogy fesse be a hajam a sötétebbik festékkel. Úgy csinálta, ahogy én az övét: bekente a tincseket és felcsavarta ruhacsipesszel. Kicsit összekent, de nem volt vészes. Szerintem szuper jól néz ki!
Lajos nap alkalmából kimentünk a temetőbe. Majdnem 1 éve nem voltunk… Valaki szerintem szokott a sírhoz járni, aki vagy nem ismer minket, vagy nem kíváncsi ránk, de úgy tűnik, mintha nem 1 évenként cserélgetnék a vázában a virágot.
Hazafelé tereztünk másik-Lajos-napi Marjánozást, de előtte elmentünk a plázába kajálni, vettem shake-et és már nem fért belém a süti is.
Egy év az életemből-kihívás:
237. Ki az a személy, akitől tartasz és miért? Szerintem egy „normális” életben, ahol nincsenek verbális vagy fizikai támadások a közvetlen környezetben, egy középkorú ember leginkább láthatatlan, nem konkrét személyektől tart. Mondjuk, akárkitől, aki este megtámadhat az utcán, hivatalos szervtől, aki keresztbe tehet, vagy ilyesmi, arctalan, személytelen dolgoktól.
238. Mikor és miért haragudtál magadra legutoljára? Amikor félbehagyok valamit, akkor haragszom magamra, hogy nincs egy csepp kitartásom se.
Egy év az életemből-kihívás:
237. Ki az a személy, akitől tartasz és miért? Szerintem egy „normális” életben, ahol nincsenek verbális vagy fizikai támadások a közvetlen környezetben, egy középkorú ember leginkább láthatatlan, nem konkrét személyektől tart. Mondjuk, akárkitől, aki este megtámadhat az utcán, hivatalos szervtől, aki keresztbe tehet, vagy ilyesmi, arctalan, személytelen dolgoktól.
238. Mikor és miért haragudtál magadra legutoljára? Amikor félbehagyok valamit, akkor haragszom magamra, hogy nincs egy csepp kitartásom se.
Adrian Tchaikovsky: Hadállat (Dogs of war): Tavaly Valentin napkor, egy blogger/író(szerűség), akit a világ „Demény gazdája” néven ismer (habár mostanában már a „Judit” név is mellécsapódik, de szerintem a rajongók 80%-a nem tudja a csaj nevét), szóval ez a hölgyemény kitalálta, hogy a facebookon elindít egy olyan akciót, hogy Valentin napi virág/ajándék helyett a pénzt fizesd be egy bankszámlára, az így összegyűlt pénzből pedig ők majd menhelyi kutyákat fognak menteni: oltani, ivartalanítani, szocializálni, majd felelős gazdához adni. Az akkor is már több ezer rajongót számláló fészbukoldal hetek alatt milliós összeget gyűjtött össze (nem pontos adat) és a történet ma is történik: a második saját telepet töltik meg kutyákkal. A face-oldalon fényképek vannak a menhelyeken kiválasztott kutyákról; Judit mindig a legótvarabb kutyákat választja ki, akik tényleg senkinek se kellenek: a korcsok, a dagadt tacskószerűek, a pulikutyulékok, kövér farkaskutyaszerűek, szedett-vedett utcakutyák, idős nénik és felelőtlen gazdák összevemhesített kocakutyáinak kihajigált kölykeit. Azokat, akik még a menhelyen se kellenek senkinek. Itt kellenek… Nem csak azért, mert foglalkoznak velük és a kutyák kivirulnak és übercukik lesznek, de ha Valentinos kutyád van, az menő.
- - - Amiért ezt leírtam, az a gondolat, ami folyamatosan kattogott az agyamban, míg ezt az őszintén szólva eléggé felejtős könyvet olvastam: a kutya állat. Élhetne szabadon, mint a róka vagy az őz az erdőben, de az ember úgy döntött, megszelídíti, „továbbfejleszti” és társnak fogadja magához. A kutya ebbe beleszocializálódott még az őskorban, és attól, hogy az ember néha „meggondolja magát”, az ő véleménye nem változik. Ő akkor is társ, ha te kihajítod az út szélén, akkor is, ha kikötöd a disznóól mellé és akkor is, ha fegyvert csinálsz belőle. A szeretetből él és ezen nem tud változtatni. Mi tudunk, mert leszarjuk –, ők nem. Ezért tudjuk őket kihasználni. A legbosszantóbb ebben a Valentin-projektben, hogy Judit szerint a 15 ilyen-olyan menhelyről elhozott kutyák helyére még azon a héten érkezik az utánpótlás. Az emberi felelőtlenség határtalan! Sem egyénileg a fejekben, sem állami szinten az állatvédelemben nem történik semmi, még úgy sem, hogy magánemberek többmillió forintot összegyűjtöttek a fészbukon erre az ügyre. Semmi nem változott. Azoknak a kutyáknak az élete, akiket Judit elvitt, persze igen, de a többieké nem és soha nem is fog.
Szóval nekem eszembe jutott ez a könyvről…, sajnos Tchaikovskynak nem annyira, de sok más igen, ezért elég szedett-vedett lett ez a regény. Egy csomó problémát/kérdést felvetett, de nem nagyon sikerült megválaszolnom és még csak el sem gondolkodtam rajta. (Míg pl. a másik regényétől, Az idő gyermekei-től két hétig a falat kapartam, annyira tetszett).
Talán mond valamit a könyvről, hogy 1 nap alatt benyeltem, de másnap már nem nagyon emlékeztem rá és másfél héttel később vakartam össze róla valamiféle értékelést (ezt).
Azért még nem adtam fel, vár rám a Pókfény; pókokban úgyis jó volt eddig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése