Pedig elsőre szupernek tűnik: a kelt tésztán lágy vaníliás krém, benne savanykás szilva, a teteje megbolondítva mákkal. A receptet felhasználva azonban hamar (de nem elég hamar) kiderült, hogy ez a mennyiség ebben a tepsiméretben nem fog elférni. A tészta pillanatok alatt, még a tespsiben duplájára dagadt, így a krém még azelőtt kifolyt, hogy a sütőbe ért volna. És még beledobáltam a szilvát és a tetejére szórtam a mákot. Eszter javaslatára alufóliával megmagasítottam a tepsit, így túlélte a reflexből kukába hajítást a süti, de nem akart kocsonyásodni a krém, miközben a mák már égett a tetején. Kínomban a végén már összekevertem a krémet a (félig égett) mákkal, így sikerült ehetőre sütnöm a krémet. Közben a tészta farostlemezre száradt.
Az íze jobb, mint ahogy kinéz, de fele, sőt negyed ennyi alapanyaggal tökéletes lett volna. Ettünk belőle egy-egy kisebb darabot, a többi ment a kukába: vagyis többek között 500 ml habtejszín, 500 ml tej, 6 tojás, majdnem egy zacskó mák. És persze a kihívásra se mutattam be, hiszen nem volt mit. A tészta szétszáradt, a trutyi gusztustalan és nem is finom.
Később megtaláltam a facebook-on ezt a sütit, a hozzászólásoknál ezt írták: „Konkrétan a 39x26 cm-es tepsiben sem fér el. A recept 2/3-a elférne benne, a 24x24-es mérethez meg kevesebb, mint a fele elég lenne.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése