Tegnap Egerben aludtam, mert ma elengedtek 12-kor és hogy meglegyen a 6 óra munka, 6-kor mentem dolgozni. Ledolgoztam a balatoni hetet, szóval nem kell kivennem rá szabadságot egyáltalán.
21 órakor dizsi volt az utcában. Már jó előre szóltak mindenkinek, sőt, nem csak, hogy szóltak, de hívtak is mindenkit a buliba. Szomszéd néni fia (családja?) hazajött külföldről látogatóba (vagy valami ilyesmi történt), a szomszéd srác meg, aki a barátja és DJ, beállította a pultot meg a fényeket a ház elé és toltak egy lightos diszkót grillsütéssel mindenki, de főleg a sok gyerek örömére. Mikor már vagy 10 perce hallgatóztam, kisettenkedtem megnézni, mi ez a vircsaft…, a diszkós felesége, aki egy extrovertált, pörgős csajszi, egyből elkapott és hozta nekem a sört, sültet kiló kenyérrel. Mivel sajnos én nem vagyok extrovertált, csak álltam ott, mint teve a Holt-tenger partján, és nem nagyon akartam se inni, se enni, de főleg beszélgetni nem –, illetve még ha akartam volna se tudtam volna. De aztán egyszer csak megjelent András, akit kicsalt a kíváncsiság, és ő legalább beszélgetni tud, bár inkább ő is csak imitálja. Én mondjuk ettem kis húst kenyérrel, mert imádom a grillhúst, meg fogtunk a kezünkbe egy-egy sört, az egyik férfi beszélgetett is pár percet Andrással, aztán csak álltunk és a hancurozó kölyköket meg egy viccesen bepipázott embert néztünk bárgyú mosollyal és lóbáltuk a fejünket a dj ütemére. Kb. 15 percig bírtuk, aztán még az eső is elkezdett csapkorászni, szóval én bejöttem vécére, aztán nem mentünk vissza… Bár ők őszintén úgy gondolták, hogy mindenki menjen oda enni, inni, táncolni, igazából családi-baráti buli volt; nem nagyon láttam pl. az otthonból vagy lejjebbi utcákból senkit… De különben tudom, hogy őket is szívesen látták volna. Ők ilyen emberek. Irigylem is érte őket.
Korni nem volt itthon sajnos, Egerben aludt Jamie-vel. Megint kibicsaklott a bokája.
Andri hét elején elment haverokkal Békéscsabára és haza jött hét közepén bikanyakkal; begyulladt két oldalt a mandulája. Állítólag mononukleózisa van. Kapott lovaknak való antibiotikumot, lassan gyógyul.
Tegnap beszélgettem egy munkatárssal, akinek hiszterektómiája volt. Őt Egerben műtötték. Ő is azt mondta, olyan az egész, mint a császármetszés. Műtét után 12 óra múlva felállították, 5 nap múlva hazaengedték, utána 3 hónap volt a lábadozás. Neki másfél órás volt és alig akart felébredni altatásból. Hát, én direkt azért megyek Pestre, hogy felébredjek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése