Reggel felkeltem világosban és 11 gitár állt mellettem.
Aztán kinéztem az ablakon: karnyújtásnyira tőlem a Vértes és a csókakői vár, körülöttem házak szőlőskertekkel.
Chii anyósáéknak is van egy pincéjük, le is mentünk oda délelőtt. Csilla okosan itatott, rágatta velem a kekszet és pici ízmintákat töltött a poharamba, de aztán lejött a sztoriteller anyósa és miközben mesélt, kicsit nagyobb ízmintákat mutogatott, úgyhogy rendesen fejbe vágott a rögtönzött bemutató. Visszafelé ettünk maroknyi epret a kiskertből és megtekintettük a ház másik oldaláról látható Bakonyt.
Kaktusz, macskusz
A mai napra az volt a terv, hogy ők főznek, eszünk, aztán Csillával megpróbáljuk bevenni a várat.
Miközben én a borospincét próbáltam kifeküdni a kanapén, ők főzőcskéztek.
Ez volt az ebédmenü:
aperitif: kávés unikum.
Első fogás: Gombaleves magtejkészítőgépben. Zoli tejérzékeny, szóval ezzel a kézikészülékkel oldják meg a krémleveseket. Kétszer szedtem, jó volt.
Második fogás: Sajtos tortillába panírozott csirkecsíkok, tojással és sajttal töltött paradicsom és valami árpás rizses kutyulék köret + mangós csilis szósz a húshoz. A paradicsom nagyon laktató, de a tortilla-panír is; egyébként a húst air fryer-ben sütötték.
Némi tengés-lengés után elindultunk bevenni a várat. Lassan mentünk egy aránylag nem túl meredek úton, leginkább a végén lett nehezebb a terep. Közben beszélgettünk, sokat megálltunk pihenni. Az út mentén stáció, néhány mellett pad, szóval még le is lehetett ülni.
A vége felé többször megálltunk és a várkapuban már éreztem az állítólag 100 méter szintkülönbséget,
de végül bejutottam és ha már a kapuig felvergődtem magam, nem álltam az udvarban, hanem fellépcsőztem a csúcsig, a magyar zászlóig.
A kilátás csodaszép volt, szóval megérte és mivel rengeteget tébláboltam közben, így nem fáradtam ki annyira, hogy akár a fejem elkezdett volna fájni.
csók a kő meg a családnak
hős vitéjz
Fotózkodás és a táj kiélvezkedése után visszasétáltunk a házhoz. Ez már némileg könnyebb volt, bár most meg visszafelé kellett húsz körömmel kapaszkodni. És, hát a visszaút mindig rövidebb valamiért.
Vacsorára pizzát sütött Csilla.
Előtte ittam Lidl-ös pisztácia-krémlikőrt.
Holnap már haza; mivel van dolguk Pesten, így bevisznek kocsival odáig, onnan meg már tudom az utat hazafelé.
A többiek különben Ladányban vannak; kecskepörköltet bográcsoznak – nyilván nem eszik belőle egyik gyerek se –, Korni bokája veknire van dagadva és véraláfutásos, szörnyen néz ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése