Korni osztályfőnöke kitalálta, hogy érzékenyítés céljából elviszi az osztályt valami otthonba, ahol fogyatékosok élnek. Hogy ne vernyogjon érte a banda, lehetett érte KÖSZ, vagyis Közösségi Szolgálat órát kapni. Korninak megvan az összes, mellesleg semmi kedve nem volt se a fogyatékosokhoz menni, se az osztállyal menni, úgyhogy kisírta, hogy ne kelljen. A tanár nyilván nem örült neki… András szerint megerőltethette volna magát, igazán.
Reggel tűzifát hoztak, a világvégére, a kerítés mellé pakoltatta le András, mert állítólag fát akar ültetni. Ahhoz, szerintem Sunnynak is lesz egy-két mancsa...
40 fok volt egész nap. Pedzegetik, hogy lesz klíma a munkahelyen. Lehetne ablak is a női (és gyanítom a férfi) vécé falán is…, az legalább akkora segítség lenne, mint egy klíma.
Megtermett az első retkünk – ez még sosem volt. Elég kicsike és repedezik, de nincs sok, mire nem lesz finom, elfogy.
J. D. Salinger: Rozsban a fogó: 2016-ban olvastam még a Zabhegyezőt Gyepes Judit fordításában; emlékszem, nehezen kezdtem el, de szinte 1 nap alatt kiolvastam és imádtam. Aztán láttam egy cikket, hogy újrafordították (és vitákat, valamint lehúzó értékeléseket az GyJ-féle fordításról) és azóta szeretném elolvasni a Barna Imre-változatot. De nem csak azért, hogy összehasonlítsam a kettőt, hanem mert imádtam olvasni. De igazából nem is tudnám már összehasonlítani a kettőt, ugyanis így, 7 év távlatából már nem is emlékszem semmire abból a regényből. Csak az emlék van meg, hogy tetszett.
Most, az újraolvasós kihívás jóvoltából itt volt az alkalom, hogy végre elolvassam.
Nem tudom meghatározni, miért korszakalkotó és zseniális ez a könyv, de az. Itt van egy nyegle kölyök, aki kicsit idegesítő, akinek sose tetszik semmi, aki mindent és mindenkit kritizál, valahogy ez mégsem irritál, hanem inkább elgondolkodtat. A regény alatt igazából csak lófrál a városban, csajozik, iszogat és elmélkedik klasszik tinédzser dolgokon: a tanulásnak nincs értelme, a srácok gázak, de van, amelyik jófej, a csajok szuperek, bár hülye picsa mind, jó lenne elhúzni otthonról és kiköltözni a pusztára az ismeretlenbe, de jó lenne valahogy támogatni is őket…, ezek a szélsőségek jönnek elő. Igazából nincs semmi érdekes, nem történik nagyon semmi a regényben, mégis valahogy bevonz és olvastatja magát. Holden nagyon cuki kis fickó, hiába mond bármit, valahogy semmi sem blődség, szívesen lennél a barátja, vagy… az anyja…
Szóval újra csak azt tudom mondani, hogy tetszett ez a regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése