„Nagyon meleg volt, így mire felmásztam a zeneiskolába, ott pedig az 1. emeletre, megfulladtam. Elkértem a bizonyítványt és ezzel le is tudtuk örökre a zeneiskolát. Ha valaha zenét fognak tanulni, az nem iskolai keretek között lesz és főleg nem itt.” - írtam ezt 2019. szeptember 3-án. „Anya, szerinted fel lehet húrozni Papalajos hegedűjét?” - vétózta meg karácsony környékén Korni. Az elmúlt pár hónapban pedig telebeszélte a fejünket, hogy ő tutituti, hegedülni fog és akar és végigcsinálja becsülettel a zeneiskolát. Úgyhogy ma elmentünk nyílt napra, igazából azért, hogy megtudjuk, mennyire lehet beszámítani azt a pár évet, míg járt és kell-e kedden felvételiznie.
Mivel csak ez volt az érdekes, így a nyílt napból se láttunk semmit, nem mentünk be a hangszerbemutatókra, egyedül az ajtó előtt népizenélgető iskolatársakat hallgattuk-néztük meg, őket is azért, mert az elsők voltak és akkor még nem mentünk be az ajtón. De azért készült rólunk fotó, ahogy ott állunk… Valahogy sikerült elkapni a régi hegedűtanárt, Etike nénit, aki – miután megkérdezte, hogy esetleg nem akarna-e másik hangszert megpróbálni, aztán azt is, hogy akar-e helyette másik tanárt –, megállapította, hogy nem sikerült leráznia Kornit felvételiznie nem kell, de a hegedűt elölről kezdi. Viszont, ha menni fog, letudja az első két évet idén és szeptembertől megy 3-ba. Szolfézsből pedig különbözetit tesz, annak alapján kell órára mennie vagy vizsgáznia (azt elvileg befejezte, de nem vizsgázott le).
Vettem tusfürdőket, „sokat vesz, keveset fizet”-akció volt. Próbáltam különlegeseket választani: a kamilla-méz kellemes, inkább kamilla, mint méz; a habcsók málna és rózsafaillattal kellemes rózsaillatú; a cseresznyeillatú kicsit erős. A legjobb a kamillás – meglepi, mert azt gondoltam, az lesz a legsemmilyenebb és a másik kettőt fogom jobban szeretni, de inkább fordítva volt: a kamillást szerettem, a másik kettő meg semmilyen.
Minden évben van Moly Baking Day, ami egy olyan kihívás, hogy ezen a napon sütni kell valamit valakinek. Természetesen nekem rendszerint pont akkor nincs kedvem sütni, de azért van, hogy mégis erőt veszek magamon a plecsniért. Így történt ez ma is és csináltam egy kis adag citromos kekszes sütit a citromrajongó Korninak. Kicsit hasonlít a Citromos álomhoz, de ebben HTkeksz van, nem babapiskóta. A krém tejföl, tejszínhab és citromlé, és csak két réteg lett, mert féltem, hogy nem kell senkinek és nekem kell megennem. Véletlenül a Süssünk együtt-kihívás májusi feladata is valami citromos sütemény volt, így oda is megfelelő volt, szóval két kitüntetést is kaptam érte.
Ez pedig evileg sajttorta, Márta adta Andrinak ezt a szeletet, aki megosztotta velem. Tényleg sajttorta íze volt, de nagyon tömény, sűrű volt a tésztája, ahogy az a képen is látszik. Egyébként finom volt.
Ez pedig egy nyújtózkodó, rétegesen vedlő birka-kutya; nem rég kezdett el vedleni, ami kitart... örökké..., de leginkább télig, amíg új bundát, nem ritkán új színkombinációt növeszt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése