10 órakor, mikor munkába indultam, fel kellett vennem a pulóver fölé a dzsekit. A buszváróban annyira fáztam, hogy még a cipzárt is felhúztam az orromig. Természetesen, mire Egerbe értem, már 20 fok volt. Egy merész (és átgondolatlan) ötlettel ott hagytam a dzsekit – a pulcsit kellett volna, az ugyanis több is van itthon, míg dzseki csak egy.
Az utolsó pillanatig vártam a bérletvásárlással, hogy eldönti-e a munkahely, hogy kifizeti-e a megyebérletet, de eddig azt szajkózták, hogy nem. Megvettem a helyközit…, majd másnap közölték, hogy ja, hogy amúgy kifizették volna a megyeit is. – Az utolsó pillanatban dőlt el, nehéz az átállás.
Itt volt ma Tomika nálunk. Ballagás volt a suliban, Andri hazaugrott átöltözni, Tomi meg elkísérte. Kb. fél órát volt itt, be se jött, kinn kutyázott.
Tegnap „Te szedd!”-esemény volt Mónosbélben, önkéntes szemétszedés 15 órától. Nem mentünk, mert akkor még nem voltunk itthon. Pedig terveztünk menni, jóféle „pofavizit” lett volna. Elvileg minden évben van, de gyanítom, mindig ilyen idétlen időben.
Vitatkozás Andrival a biosz 1-es dogáról: Andri hisztizik, hogy nem érti az egészet: - Biztos önszántamból csinálom. - Milyen számtan, biológiáról beszélünk…?! - csodálkoztam is, hogy miért nevezi számtannak a matekot. Persze akkor már röhögtünk…
Cikó az ablakban cicózik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése