2023. február 7.

Hajnalban -15 fokkal kezdtünk, Egerben már csak -13 volt. Sose lesz nyár!

Unalmas nap, unalmas munka, 11:45-kor rohantam a buszhoz, elfáradtam és a fejem is elkezdett fájni, de minek…, még vártam 5 percet a buszra. De legalább itthon volt Andri és begyújtott.

Hétvégén sós palacsintát sütöttem, megmaradt egy csomó pörkölt, abból terveztem rakott tésztát csinálni. Megfőztem a tésztát, a zöldséget hozzá: répát, kukoricát, spenótot (vettem egy olyan fagyasztott spenótot, amiben kis golyókba van összegyúrva az aprított spenót, ezt kell egy-két golyót beleolvasztani a kajába – egyébként Street Kitchenes ötlet reklám), összekevertem tejfölt 3 tojással, fűszereztem szerecsendióval, sóval, mustárral. Aztán András hívott, hogy csilis babot beszéltünk, szóval ő már rákészült arra. Kivettem egy adag csirkecombot, betettem zacsiba, megszórtam provanszi fűszerkeverékkel, dobtam hozzá 2 répát meg 1 hagymát és megsütöttem. A tésztát is összesütöttem, ez lett a húshoz a köret. Isteni lett! A csilisbabot is megcsináltam, az se lett rossz, de én azt nem ettem, mert csak csak frissen szeretem.

Korni rendelt magának netről parfümöt; állítólag olyan van Boginak is, szóval nem lutri az illata. Azért én megkérdeztem: - Remélem, nem komposzt illatú! - Valami tengeri… - Malac?

Vett jegyet is a bálra és elintéztük a színházbérletét, amit benne felejtett egy könyvtári könyvben: ráírtam a színházra, hogy mi van ha elveszik a bérlet és azt írták, a befizetés megmarad, szóljon legközelebb.

Magamnak rendeltem egy verseskötetet: Tóth Csilla: Velem mindent lehet. A facebookon imádom a verseit, de a könyv elég uncsi volt eddig.

Közben jött hír az ezer éve várt Undertaking-könyvről is: 10e Ft-ba kerül cédé-melléklettel, ami nekem nem kell, mivel cédélejátszóm sincs és amúgy is megvan Youtube-on a zene, ami annyira nem is érdekel. Még vetyengek, hogy megrendeljem-e, de nem hiszem…

Kedvenc basszusgitárosom, Ács Oszkár, akit azóta kergelészek, amióta feloszlott a The Twist, most újra feltűnt a facebookon. Volt egy szegedi Amber Smith-koncert, ahol eljátszott egy dalt Poniklo Imrével. Kicsit utánakurkászva kiderült, hogy van amúgy saját zenekara is, Splitmold néven futó; kicsit Volkova Sisters-szerű, de a csaj nem olyan extrém és nem is énekel olyan jól (még ha úgy is), mint Berger Dalma.

Molnár T. Eszter: Szabadesés: (A könyvet a Más a szerző, de a cím ugyanaz-kihívásra olvastam.)
Ez nem az én könyvem volt.

Katyvasznak gondolom az egészet, mintha a regény nem tudná, hogy mi akar lenni: romantikus dráma, vagy krimi – ez az „ügyvéd nyomoz” is nagyon sántít nekem, a könyvekben nem az ügyvéd nyomoz, hanem a nyomozó és nem így… Igazából rendes bűnügy sincs és normális nyomozás se.

A főszereplő szörnyű volt. Egy nő írt férfi-énregényt, nekem teljesen hiteltelen volt. Úgy érzem, hogy egy olyan nő írja, aki nem ismeri a férfiakat, csak klisés dolgokat tud róluk: érzelmek nélkül megdugnak akárkit, luxusban élő, felszínes. A gyerekei iránt érezett szeretetet vagy rajongást se tudtam értelmezni. Teszetosza volt, egyáltalán nem férfias, kicsit sem férfiagyú. Abszolút nem nyomozóalkat. Szörnyű volt.

A többi szereplő sem volt szimpatikus, sőt, igazából ők is semmilyenek voltak: a gazdag HP feleség, a femme fatale bűnös, csak éppen se íze, se bűze nem volt – egyik pillanatban valamiért belezúgott a főhős, de nem nagyon értettem, mire fel; a tesó és a gyereke talán lehetett volna valami, de annyira mellékszereplő-státuszba voltak nyomva, hogy senkit se érdekeltek. A többiek is jelentéktelen figurák.

Ez most nem kamu angol, hanem kamu német kisváros; ez se jobb. Miért nem lehetett magyar főhősök német közegben pl.?, sokat dobott volna rajta.

Végül arra sem jöttem rá, tulajdonképpen miről szól, mert volt benne kis nyomozásféle, de még több vergődés egy diszfunkcionális házasságban és vagy 100 oldal litánia a bűnös csaj szomorú életéről, ami kicsit sem érdekes. A „bűntény” pikk-pakk megoldódik, vagy amúgy nem is, de kit érdekel, szót se érdemel, hogy beindult egy droghálózat egy ismeretlen szerrel, kiment az országból, de nem érdekli kutyát se és főleg a főhőst nem érdekli, mert időközben elment zugügyvédnek. WTF?! Két embert megölt, szintén nem érdekel senkit, az se, ki ölte meg őket, valószínűleg a drogkartel, amit nehogy elkezdjünk keresni. - - - Igazából szerintem az volt ennek a problémának az alapja, hogy egy ügyvéd nyomozott, nem egy rendőr, ezért nagyjából nem is tudtunk semmit, dobáltak infokat a kalapba és annyi.

+ még 2 dolog, ami nagyon idegesített:

- életszerű, hogy egy német kutatóintézet „menzáján” lencsefőzeléket esznek.

- mi a francot jelent az, hogy „az egy dög” – emberre és nem döglött állatra vonatkoztatva. Azt hittem, ezt csak Leiner Laura regényeiben látom, de lassan már ezt is számolnom kell, mint a „megfordult a tengelye körül”-t.