Utoljára jöttem haza pénteken busszal…, az ózdi járat (minden órában) full dugig van nagybőröndös gyerekekkel! Természetesen a busznak nincs csomagtartója (vagy a sofőr lusta kezelni) és nem csak hatezer gyerek, de hatezer táska is van fenn, képtelenség megmozdulni. Ha véletlenül sikerül leülni a hátsó ajtó mellé (mert már a vasútnál ezren vannak a buszon, pedig a 2. megálló a 8-ból), az is mindegy, mert a folyosón és az ajtóban is fürtökben lógnak és ki kell verekedni köztük magunkat. Szörnyű!
Andri ma kiállítás-megnyitóra ment a plázába, egy Eventusos tanár kiállítására. Van egy új banda, akikkel most lóg, kb. azóta, amióta a 12-es kislány felkérte táncolni; igazából az ő barátai. A Patrónusban lógnak, a pultos is valami közös barát meg több fiú is van. Normálisak és Andri is velük. A Patrónus amúgy egy kicsit Harry Potter-es dizájnú kocsma a várnál. A mai nap érdekesen alakult, mert úgy volt, hogy nem alhat benn, de „valahogy lekéste a buszt”, igaz, hogy amikor 15 perccel az indulás előtt felhívtuk, még a kocsmában búcsúzkodott. András átment érte kocsival; egy velük lógó leányzó is lekéste a sajátját, ami kb. ugyanakkor indult, mint a mónosbéli, úgyhogy jött ő is velük.
Bablevest főztem vacsorára, fagyasztott babbal, nem konzervessel, így főznöm kellett a babot is kb. 3/4 órát.
Van egy nagyon csúnya, de nem fájó fogam, tömött, ezer éves. Most letört belőle egy darab. Szerencsére még mindig nem fáj, de amióta leszedettem a breketet, kiderült, hogy van egy rakás rossz fogam.
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány: Vannak azok az emberek, akik azt hiszik, akkor segítenek egy embernek, ha pénzt/ételt/ruhát adnak neki. Pedig ezer éve bizonyítva van, hogy egy jó szó, egy ölelés, egy kedves gesztus többet ér bármennyi pénznél, ételnél, ruhánál. Hogy az ember embernek érezhesse magát, hogy érdemesnek találja magát arra, hogy valakit őszintén érdekel, mi van vele.
Furcsa ez a könyv, mert először nagyon utáltam és el is határoztam, hogy le fogom húzni rendesen! A könyv eleje ugyanis Elena Ferrante Nápolyi regények című sorozatának gyenge koppintása: öreg néni meséli, olasz gazdagék, olasz szegényék, gyerekverés, okos gyerek, testvérszerű barátnő vagy barátnőszerű testvér…, a közepe táján azonban megtalálja a saját hangját és egy teljesen más történet kerekedik ki belőle. Jön pár egészen jó konfliktus, meglepő csavar és ami a legjobb: semmi sem marad büntetlenül vagy jutalom nélkül. A két lány végül teljesen más személyiségek lesznek, mint Ferrante két főhőse és a könyv konfliktusai sem merülnek ki a szegény-gazdag ellentétben.
Szóval annyira nem szörnyű…, de nem bocsátom meg a koppintást.
Ez volt a harmadik válaszott könyv a könyvtár Sztori-játékában. A feladat az volt, hogy keresni kellett a könyv hangulatát, témáját megidéző zeneszámokat. Eddig ez volt a legnehezebb! Borzasztó nehéz volt ehhez a könyvhöz dalt választani, mert 1. a dalok 99,9%-a nem gyerekek szomorú életéről szól; 2. egyéni érzéseket közvetítő dal pedig nagyjából bármi lehet.
A 3 dal végül a következő lett:
- The Cult: Life > Death. - „You can’t destroy them The beauty and the youth” – mondja a dal és ez a lényege ennek a kicsit sem vidám könyvnek.
- Stu33: Last piece of love. - Bármilyen nagy is a sötétség, egy darabka szeretet a másik kezéből mindennél többet ér.
- BetonHofi: Árvahouse. - Hangulatában és tulajdonképpen szövegében is idézi ez a dal a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése