Tegnap Andri betegen jött haza az iskolából, úgyhogy ma együtt mentünk át Egerbe délelőtt: ő orvoshoz, én a földhivatalba. Felvergődtem az 1. emeletre, kipakoltam a papírjaimat, hogy ne ott kelljen és épp húztam volna a számot, mikor egy fickó megkérdezte, segíthet-e. Mondtam, mit akarok, mondta, nyomja a gombot, menjek, ha felvillan a szám: kb. 10 másodperc volt. Sajnos, hiába volt ennyire kedves, nem tudott segíteni, mert nem ott intézik a dolgot, hanem Mónosbélben.
Átsétáltam a könyvtárba, leadtam a visszavitt könyveket és elvettem az előjegyzetteket, de épp olvasok egy könyvet, szét se néztem. Felmentem a Tini-zugba és olvastam. Közben felhívtam a mónosi hivatalt, akik átirányítottak Bélára, úgyhogy most már tényleg úgy nézett ki, hogy el lesz intézve a dolog, főleg, mert fénymásolni kell és e-mailezgetni, szóval András is bekerült a képbe. A probléma egyébként az, hogy vannak olyan papírjai a háznak, ahol nem ugyanaz a házszám, mint ami mindenhol máshol és ezt kellene valahogy egységesíteni. - - - Ez az ügy egyébként még november elején se lett végül elintézve, pedig kb. 1 tollvonásnyi munka.
12-ig maradtam a könyvtárban olvasgatva, 13-ra beszéltük Eszterrel az összefutást. Előtte beugrottam a Rádiba kroaszonért, de nem volt. Kisétáltam a Dobó térre és két Huskyt bámultam, míg Eszter meg nem érkezett. Eredetileg úgy volt, hogy Korni felvisz a plázába és ott eszünk, de Korni kanyarban se volt még és nekem plázázni se volt kedvem. Kitaláltam, hogy ugorjunk be a boltba és főzzünk valami gyors szószos tésztát. Be is mentünk a piactéri boltba, vettünk tésztát, virslit, kukoricát, sajtot meg egy üveg szószt és felmásztunk hozzájuk. Durván fél óra alatt kész volt a kaja, amit imádtam. Mindketten hullafáradtak voltunk, így, miután Korni beesett Laurával 19 óra körül, elindultunk hazafelé. A busz felé elkezdtem fázni és rájöttem, hogy ott maradt a pulcsim. Korni közben mondta, hogy még csomóan vannak lenn haverok, és ha nem lennék itt, még nem jönne haza, úgyhogy kitaláltam, hogy 1 órát olvasgatok a váróban és menjünk a 20:30-assal, ha az neki megfelel. 10 perc miatt is visszament volna, nem hogy 1 órát.
Hirdették a suliban a lengyel szakkört; Korni, aki év elején mindenre menni akart, aztán kevésbé bárhová, ráharapott, én meg örültem, hogy bevállal +1 nyelvet, főleg szláv nyelvet, főleg, mert ingyen kapnak tankönyvet és a tanár kirándulni viszi a csoportját Lengyelországba. Kedden és csütörtökönként tart másfél-másfél órát kezdőknek és haladóknak, a kezdő óra pont úgy jön ki az órarendben, hogy Korni az órái után átrohan enni, utána visszarohan órára és még így is késik kb. 15 percet. Pár nappal a hivatalos kiírás előtt megkérdezte a tanárt, hol lesz az óra, aki azt mondta, a 113-asban, de aznap Korni ott nem talált senkit, és nem is tudta senki, hol a lengyel óra, úgyhogy nem ment. Később kiderült, a tanár összekeverte a haladó óra termével és az óra két teremmel arrébb, a 115-ösben volt. A neten fenn volt, de a Dobóban nincs wifi és engem se hívott fel, hogy nézzem meg, eszébe se jutott. Remélem, a másodikra is becsatlakozhat!
Moskát Anita: A hazugság tézisei: Moskát Anita megint leült az írógéphez, mi meg leülhetünk… a seggünkre attól, amit alkotott.
Most már egy fél mondatból is felismerhető sajátos stílusa, témaválasztása, még sincs egyetlen (még önmagától vett) klisé se a történeteiben, mindegyik perspektívatágítás, mindegyik egy újabb döbbenet. Még akik bottal se piszkálnának a weird-hez is végigrágták magukat az Irha és bőrön (NIOK-kihívás – eleve a választás meglepő) és Szabados Ági élő kibeszélője alapján rengetegen imádták.
Veres Attila mondta egy könyvbemutatón és sajnos igaza volt: egy olyan világban élünk, ahol lassan az átlagember is eljut oda, hogy néha szüksége van rá hogy kimeneküljön egy olyan világba, ami talán rosszabb, de szerencsére csak fikció és Magyarországon rengeteg zseniális fantasy-, weird-, horrorszerző van, akik színvonalasan kiszolgálják ezeket az igényeket.
Bevallom, nem annyira szeretem a novellákat, mert kevés van, ami hatásosan üt a végén; az elmúlt hónapokban több olyan kötetet is olvastam, amit bár ne olvastam volna… Az túlzás, hogy féltem Anita novelláskötetétől, mert gyanítottam, hogy aki túl van 3 zseniális 600 oldalas regényen, nem nagyon tévedhet novella-ügyben sem, de azért beletelt pár polcmenti találkozásba, mire leemeltem a könyvecskét. Utána viszont nem nagyon akartam szabadulni tőle...
Mindegyik novella egy kisebb sokk volt, iszonyú jó, nem erőltetett csavarokkal és persze többször is megjelent a testhorror, a zavarba ejtő jövő, ami itt van egy lépésnyire és a különleges szerkezeti megoldások. Nekem a Fekete monitor nem volt akkora durranás, mint a többieknek, valószínűleg, mert nem élek benne, mint sokan, de teljesen meglepett egy novelláskötetben a játékkönyv-szerkezet. Merész és pont ezért működik.
A gyűjteményből egyértelmű kedvencem volt A mesterhazugság, ami szerintem magasan veri a többi novellát és természetesen imádtam a kisregényt, a Szerződési szabadságot. A kettő, mint egy keret, hasonlított is egymáshoz a varázslás miatt. Mindkettőben a párkapcsolat volt, ami számomra teljesen működött: az egyikben a varázsló és a rabszolgája, a másikban a meleg pár – eleinte úgy tűnt, fölösleges klisé a meleg pár, de aztán úgy éreztem: igen, ide két apuka kellett. Gavin testvére Augustnak és Larsnak, imádtam nagyon, mint ahogy a másik kettőt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése