Így augusztus vége felé beköszöntött az ősz. Mármint az igazi, az, amelyik gyerekkoromban volt: kis eső, kis szél, kis hűvös. Amit mostanában „ősznek” nevezünk, október körül, az már inkább tél: rengeteg eső, metsző szél, mocsokhideg. Ennek most örülünk Vincent.
Kaptam egy csomagot Andrástól. 2020-ban szülinapomra kértem egy okoskarkötőt, annak 1 év alatt eltört a szíja és sehol nem lehetett pótszíjat kapni rá. Most se lehet. András most a neten rendelt több darab hasonlót, de kicsi, nem fixál bele az óra. Viszont ő valami olvasztó cuccal kitágította, éppen annyira, hogy ki-be lehessen pattintatni, de ne essen ki. Olyan tökéletesen megcsinálta, hogy alig látszik és érződik, hogy nem ahhoz való.
„Jegyezd meg, míg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek” – és írók is, de ritka, aki mindkettőt ügyesen műveli. Bíró Szabolcs egy ilyen ritkaság. HaddelHadd nevű bandája már elég rég óta működik, az utóbbi években kezdte felhozni őket, olyannyira, hogy több koncertet követően most megjelent az első lemezük is. Én nem vagyok nagy rajongója ennek az orgonás classic rock zenének, de erről a lemezről több dal is tetszik. Természetesen a legjobban a nyitó dal, az Éld velünk az életet, és amit vagy százszor meghallgattam már az évek során, a Fegyverkovács. A sárkány szemében is klassz és az utolsó lassú szám, a Velem vagy is egész jó a hegedűvel. A többi se rossz, de nekem ezek tetszenek leginkább.
Cecelia Ahern: Üvöltés: Azt hiszem, az, hogy „nőkről szóló mágikus realista novellák” kicsit megemelte az elvárásaimat ezzel a könyvvel kapcsolatban.
A mágikus realizmus akkor jó szerintem, ha minél eszementebb a fantázia-rész, de azt minél természetesebben veszik a szereplők, így lesz hátborzongató és jelentéstartalmú egyszerre. Mint amikor valaki bogárrá változik és a főnöke azon pattog, hogy bemegy-e dolgozni. Ebből a szempontból ebben a 30 novellás kötetben voltak jobbak és kevésbé meglepő novellák, de sajnos egyet sem találtam, ami „beleégett az agyamba” – mint ahogy az Átváltozás, például. Az is érdekes, hogy ebben a könyvben például (szerintem) a legeszementebb novella a legrosszabb is egyben… Szóval nem elég a kreatív ötlet, azt kreatívan kell kivitelezni is. (Ez a novella A nő, akinek ami a szívén, az a ruhaujján és what?!, annyira durva sztori, de valamiért mégsem üt.)
Persze szerintem óriási fába vágta a fejszéjét CA ezzel a könyvvel, hiszen nem csak mágikus realista novellákat kellett írnia, de olyanokat, amik a nők problémáiról, sőt, a nők olyan problémáiról szólnak, amik talán rejtve vannak, amikről azt se tudod, hogy ezek problémák, de megakasztanak és boldogtalanná teszik az életed, pl. a A nő, akit elnyelt a padló, és odalent találkozott egy csomó nővel, vagy A lány, aki mosolygott. Ja, és mindezt novellaként, ami meg + 1 nehézség.
Rengeteg témát érint: család, gyerek, létezés feleségként, anyaként, dolgozó nőként, idősként, melegként, bevándorlóként… Minden novella azt üzeni: nem vagyunk egyedül. Ugyanazzal a problémával rengetegen küzdünk, csak ugyanúgy nem tudunk / akarunk beszélni róla, mint te.
Azért volt pár kedvencem: A nő, akit a polcon tartottak, A nő, aki elvetette a kétely magvait (a vége miatt), A nő, aki felugrott a robogó szekérre, A lány, aki mosolygott, de alapvetően egy egységes „nem rossz” az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése