Végre megint családi buli volt nálunk, bár erre már sehogy se lehetett anyósomat elcibálni. Viszont az utolsó percig úgy volt, hogy nem jön István se, de végül mégis jött.
Hajnali 6-kor keltünk, András gyorsan kiporszívózott, én gyorsan főztem. Jó pár napja kitaláltam, mit főzzek: van ez a „Zöldbabos rizs, Terence Hill kedvence” nevű kaja Viki blogján. Még 2012-ben tette fel a blogra, én azóta főzöm, és imádom, most meg kiküldték e-mailes ajánlatban a Cookpadról. Teljesen ugyanaz a recept, szóval lehet, az a recept. Rá is kattintottam a blogra, hogy ellenőrizzem, és végigfutottam a bejegyzés hozzászólásain is. Az egyik szerint nem ezt a kaját eszi Terence Hill (és Bud Spencer is) az ominózus filmben (Nincs kettő négy nélkül, 35:57), hanem a „Feijoada”-t, ami nem is hasonlít (na jó, egy kicsit, pl. azt is rizzsel eszik). Utána is néztem a filmnek és a receptnek, valóban durvább kajának tűnik a filmben és rákerestem a receptre. Túlzottan nem ördöngösség, kb. mint a csilisbab rizzsel. Végül, amikor megfőtt, még csak nem is hasonlított a filmbeli kajához, kezdve ott, hogy ő felkockázott hússal csinálta, a filmben meg darált hússal van… Mindenesetre ehető lett, Piroska kereste is a receptet, de nem tudtam, hogy írják le a nevét, és a blog miatt a „fecsada” volt a fejemben, nem pedig a „fezsuádá”, ahogy valójában ejtik, így nem találtuk. A gépem meg el volt pakolva.
Ezen kívül még beterveztem egy újabb adag keksztekercset, valamint egy túrós kuglófot az utolsó pillanatban, amit teljesen fölösleges volt, mert alig ették és vacak is lett, kiszáradt teljesen. Amikor sütöttem, már itt voltak, alig tudtam figyelni, mit csinálok. A keksztekercsnél pedig András segített összetekerni, a múltkori vékony vajas réteg miatt mondtam, hogy próbálja ne nagyon összenyomni, így lyuk lett a közepén. Úgy tűnik, akkor ettől független, hogy milyen vastag a vajas rész, valahogy így is, úgy is kifolyik belőle, ami ki akar. De ez amúgy szokásosan finom lett!
kekszteki második kör:
10 körül jött Misi, Piroska, Feri és István. Kipakolták a fél házat: kaptunk tojást, egy szatyor hagymát anyóstól, levestésztát Manyitól – ezt ő csinálja, meg mézet, ezt meg Feri kapta.
Iszonyat hőség volt egész nap, a házban haldokoltunk, mert senkinek nem volt kedve kinn lenni.
Kaja után elmentünk fagyizni, de engem kocsival kellett vinni, ezért Ferencnek muszáj volt külön engem odakocsikáztatnia, a többiek gyalogoltak. Ugyanígy vissza is. Ott ellőttünk egy közös képet.
Más programra egyszerűen nem volt erőnk, még István se indult el fényképezgetni, olyan mocsok meleg volt!
15 óráig maradtak, akkor már szedelőzködtek, indultak.
Korni ment át Egerbe, Laurának volt valami táncos fellépése; már nem néptáncol, mint régen, hanem cheerlader. Igaz, csak úgy „natúr”, nem meccsek előtt. Hirtelen azt se tudom, működik-e még Egerben az Eger Heroes, az amerikai foci csapat. Laura az EKE cheerlader-csapatában van, annak szerintem nincs amcsifoci csapata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése