Szombaton megint sütöttem lekváros buktát, egy újabb típusú lekvárral. Megint bukta…, az első adag 20 perc alatt feketére égett 180 fokon, de a lekvár kőkemény maradt benne. A másodikat már 150 fokon sütöttem lassan, 25 percig (az utolsó 5 percben 180 fokon), de nem lett jobb így se. Ez a második próbálkozás azért történt így, mert András szerint olyan gyorsan megsül, hogy nincs ideje megolvadni, amit amúgy nem hiszek, mert a kalács nem nyers. Szóval megállapítom, hogy nem megfelelő lekváros buktához a 1. Pacific sütésálló sárgabaracklekvár, a 2. Prémium sárgabaracklekvár és a 3. Mindennap sütésálló sárgabarackdzsem sem. Viszont a tészta még mindig nagyon finom, szóval muszáj lesz találni egy jó lekvárt hozzá (igazából szerintem a pultból darabolt hitlerszalonna lenne az, de azt meg sehol se találok).
Végre kedvem volt tésztát készíteni is; eldöntöttem, hogy képes vagyok lepedőre nyújtani sodrófával – mivel a gép még mindig Egerben van. Nem voltam képes…, nagy kínlódások árán nyújtottam nem túl vékonyra. Kitettem száradni a folyosóra: se hűvös, se száraz levegő nincs sehol a lakásban.
Andrinál is megvolt végre az évzáró. Egész jó lett a bizonyítványa, főleg, hogy egész évben egy betűt se tanult. A matek és a német ugyan 2-es, de a fizika, ami szintén nehéz, 3-as, a többi, köztük a nagyon nehéz kémia 4-es. 5-öse is van egy pár. A német 2-esért haragszom, nem lett volna nehéz legalább egy 3-ast összekaparni. Nyelvtanból 5-öst kapott, irodalomból 4-est, ugyanúgy, mint Korni. Ami azért érdekes nekem mindkét gyerekkel kapcsolatban, mert én úgy látom, mindkettő mindkét tantárgyat ugyanannyira tudja – vagy nem tudja. Andri 3-tól (vagy 11.) lead pár tantárgyat a fakultáció miatt, például a kémiát; örül, hogy megszabadul tőle. Pedig várta, hogy majd érdekes lesz, de ez csak kínszenvedés volt, soha nem értett semmit. Ha jól tudom, emelt magyarra jelentkezett, ott viszont rengeteget kellene olvasni, ami egyébként simán menne neki, ha nem lenne internet.
Korni vett az állatoknak féreghajtót. Két macska és 20 kilós Sunny 1400 Ft volt. Sunny megint kettőt kapott.
Király Anikó: Csak barátok?: Ilyen bugyuta történetet…!
Van egy gyerekkoruk óta barátok páros, akiknek nagyjából annyiból állt a barátságuk, hogy minden állatságot elkövettek –, a 400 oldalnyi visszaemlékezésben pl. sosem ír közös filmezésről, zenehallgatásról, olvasásról, nagy beszélgetésekről, kellemes kirándulásról…, kizárólag szülőagy-repesztő rémtettekről. Aztán összevesznek valami banális hülyeségen, ami persze azóta se értem, miért poén a másiknak (Botond leégeti Zorkát, mert beteg, Zorka meg „leégeti” Botondot egy olyan dolog miatt, ami amúgy a kutyát se érdekli) és azon túl azon jár az agyuk, hogy szívathatnák, alázhatnák (!!) és verhetnék meg egymást. Ja, de aztán kiderül, hogy amúgy egymásba is vannak zúgva, de nehogy a végén egymásnak esettek, inkább zárjuk le egy „lassan kialakul a barátságból a románc”-marhasággal, ami meg abszolút hihető 400 oldalnyi egymás után lihegés után 16 évesen. (Úristen, mekkora muszklija van - - - Úristen, ennek van segge?! - szánalmas...)
Az emlékeken túli történet nagyjából 3 sorban összefoglalható, de még sokszor így is a fejemet fogtam:
- Lara: minden második gyereket így hívnak Esztergomban. Hogy a fenébe nem TUDJA Zorka, hogy az az a Lara, aki a Lara. Nem mintha amúgy létezne ilyen Lara a valóságban, még felnőttként se, nem hogy 16 éves gyerekként: egy csúcsszuper tökéletes – szépségben, agyban és mindenbenis – hideg, rideg, de közben bbf barát, aki „péntekenként smárol és beszélget egy pasival, akibe a barátnője szerelmes, meg ő is belé meg amúgy ő is másba”. Egy kedves szót nem tud kinyögni, a barátait folyamatosan alázza, de mégis mindenki az ő barátja akar lenni és ÚRISTEN MEKKORA KEGY, hogy átöleli a vállam... - na takarodjál!!
A többi barátnője se egy einstein: „látványosan elhanyagolsz” = egyetlen napig nem voltak egymás seggében.
A szülőkről fölösleges beszélnünk: Botond látszólag normális családja meg Zorka az óvodás érettségű, 10 éve gyászoló apukájával –, végig úgy éreztem, mintha Botond családjának Zorka apja a gyereke lenne, Zorka pedig az unokájuk.
A két szempont teljesen fölösleges megint, ugyanolyan a személyiségük – és ez nem magyarázható azzal, hogy barátok – mindkettő ugyanolyan fárasztó vicces poénos, ami egy ideig jó, de 400 oldalon keresztül idegesítő! A felvágós közepe semmitmondó és óriási csalódás!
Nem hittem, hogy a Vedd már észre-nél lehet rosszabb Ellenpontos könyv, de ez megugrotta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése