Reggel bementem Egerbe a családdal. Szokás szerint 9:30-ig Andrásnál olvasgattam, utána elvitt a könyvtárhoz. Most előtte ettem a Rádiban, egy kroaszon-melegszendvicset és egy kroaszont meg kávét. Isteni trió!
10 után átmentem a könyvtárba. Nem nagyon találtam semmit, ami érdekelt, pár könyvet a tini részről, semmi a felnőttről.
Korábban el is indultam a GG tér felé, ahol vártam Kornit, hogy menjünk vásárolni a táncra.
Előtte bementem a gyógyszertárba, megbeszéltem, hogy mivel 7-e óta Korni 14 éves, elhozhatja a gyógyszereimet. Kértem a szemem mellett növő szemölcsre vérehulló fecskefű ecsetelőt, de a gyógyszerész szerint annyira közel van a szememhez, hogy inkább menjek el bőrgyógyászhoz. Minden vágyam ilyen szarságok miatt oda járni. Megkérdeztem Esztit, ő mit gondol, de ő is ezt a véleményt osztotta. Szóval majd meglátom, de a bőrgyógyászhoz nincs kedvem...
Korni végzett, a táncot próbálják már szinte csak, órákat nem nagyon tartanak. Ettünk egy fagyit, aztán felmásztunk (mozgólépcsőn) a Centrum tetején lévő ruházati kínaiba. A „minden van, de semmit se tudtunk venni” tipikus esete az a bolt: konkrétan a hétcsillió ruha, fehérnemű, lakásberendezés, cipő, játék, kiskutya fületöve felhozatalból SEMMIT nem tudtunk venni, mert vagy kicsi volt, vagy nagy, vagy ronda, vagy simán csak nem volt… Harisnya: volt barna és fekete, ami otthon is van és nem is fontos, de fehér, ami táncra kellett volna, egy darab se. Melltartó: nincs méret; ami körfogatban megfelelő, D kosaras és mintha nem is létezne levehető pántú. Ing: nincs méret abból, ami tetszik. Cipő: egy darab volt, de nem méretben. A sikertelenség annyira elvette a kedvünket – főleg a Korniét – mindentől, hogy más boltba nem volt kedve bemenni, így nem is vettünk semmit. Őszintén…, ennek a napnak se volt semmi értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése