Találkoztam a fogorvossal. A fogorvossal, aki végre csinál is valamit…, nem pedig azzal kezdi, hogy felvázolja, mennyit fizessek. Mondjuk, ettől még ő is rengeteg pénzt elkér a semmiért.
Reggel indultunk Kornival mónosi busszal, 9-kor indult, 11-kor ért oda. A találkozó 12.30-kor volt; nem kell sokat kutyagolni a metrómegállótól. A rendelő egy kis lakás az 1. emeleten, ahová Kornival lifttel mentem, egyedül nem tudom, bevállalom-e. Majd hozzászokok…
Az orvos egy fiatal fickó, elsőre szimpatikus. Azt döntöttük, hogy egyelőre elvégez egy fogkőtisztítást és egy kürettisztítást (az ugyanaz, csak érzéstelenítéssel, mert benyúl az íny alá is, de nem vág és varr), és adott egy telefonszámot, hogy a következő lépés előtt keressem fel a fogszabályzó orvost, akivel dolgozik. Addig nem mond semmi mást. Ezért a 3 szóért ugyan elkért 10e Ft-ot, amit a fogkőleszedéskor beleszámít, tehát 25e Ft helyett csak 15e-be fog kerülni.
Örültem, hogy azonnal van előrelépés, ráadásul olyan, ami egyébként is kellene, ezt eddig még egyik orvos sem ajánlotta fel. Úgyhogy nagyon pozitívan jöttem el. Azt gondolom, ha az egész procedúrára mondanak egy horribilis összeget, akkor nemet mondok és maradok így, de legalább akkor is megtisztíttattam a fogam. - - - Ezt egyébként csinálhatnám magamtól is, de valahogy még senki se rugdosott bele a helyzetbe, én meg magamtól nem mentem vágóhídra, még ha tudom, hogy kellene se. Egyébként a doki szerint – kérdésemre, hogy leszedessem-e a breketeket a fogkőleszedés előtt, mivel azt mondták, azért fájt annyira legutóbb, mert visszaverte az ultrahangot – szóval a doki szerint ez hülyeség, szerinte csak béna volt, aki csinálta (nyilván nem ezekkel a szavakkal mondta). Ez is reménnyel tölt el, bár amikor időpontot kértem a fogszabis dokihoz, az asszisztense azt mondta, amiatt is lehetett, mert be van gyulladva az ínyem. Úgyhogy most kb. ugyanott vagyok, ugyanúgy parázok. Hülyeség, hogy aki sok fájdalmon átmegy, kevésbé fél a fájdalomtól: sokkal jobban fél.
Beszéltünk róla a bátyámmal, hogy találkozunk fogorvos után, úgyhogy rácsörögtem, hogy mi legyen. Akkor már dél körül volt. Mondta, hogy beteg lett, otthon van a lányával, akinek nem kellett iskolába mennie; nem szívesen jönne be Pestre, mert majd 18 óra körül kell bejönnie, de esetleg mi kimehetünk Szentendrére, ha van kedvünk. Hát, volt…
Előtte átvillamosoztunk a Bartók Pagonyhoz, mert megvettem Korninak Az óceán mélyént, ami a kedvenc könyve.
Onnan átvillamosoztunk a hévhez, végig a Duna-parton, majd némi jegyvásárlós idétlenkedés után felszálltunk a hévre. Ami borzasztóan lassú és rettentően zsúfolt.
Szentendrén leszálltunk, vártunk, közben beszéltem Andrással, hogy átjöttünk és majd megyünk.
A bátyám felszedett kocsival, aztán leparkoltunk és felsétáltunk a Duna-parthoz. Egyszer voltam a szentendrei Duna-parton, 2010-ben, és akkor még nagyon nem így nézett ki – vagy nem ezen a részen voltunk. Itt most minden lebetonozott, a vízhez nem is mentünk le, mert kellett volna le-föl kutyagolni. De amúgy szép volt, csak Magyarország lassan már betonból lesz.
Rendeltünk pizzát, míg készült, a folyóparton bóklásztunk – inkább ücsörögtünk –, aztán elmentünk hozzájuk megenni. Még nem jártam ott, úgyhogy kaja után szétnéztem, (milyen könyveik vannak), közben dumálgattunk, mutogatott dolgokat (gitárok).
18 óra körül indultunk vissza Pestre, de nem értünk el mónosbéli buszt. Felszálltunk egy egrire és Egerben vártunk a csatlakozásra. Setít éccaka volt, mire hazaértünk, de megérte. Jól éreztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése