Költészetnapi banzáj van Egerben, iskolák inkább óvodák kiviszik a gyerekeket, standok vannak, meg versfüzér, gitárosok kinn zenélnek, énekkarok énekelnek – ezeket látom a face-en. Azt nem, hogy meghívtak valakit – valakiket, költőket, akik sírnak, általában azzal a néhány emberrel együtt, akik szeretik őket, hogy sehová sem hívják őket. Pedig, gyanítom, hogy az útiköltségen és egy tábla csokin kívül nem sokat fizetnek azért, hogy Mucsaröcsögéről, ahol lakik, leutazzon Egerbe. Még költészet napján se. A Gárdonyi térre kiparkolt a Könyvtárbusz, Korni megpróbált bemenni, de dugig volt, már nem fért be. Néhány perc alatt körbenézett, csetelte, hogy majd visszanéz, mert keres egy könyvet, de utána rájött, hogy azt a kocsiba is kell visszavinni, így mégsem ment vissza.
Hétvégén egyébként semmi nem történt, András szombaton egész nap órán ült, annyi ideje volt, hogy a szünetben begyújtson, meg levigye a mosogatógépbe az edényeket, palackot cseréljen. Enni sem.
Vasárnap voltunk Egerben a plázában; nem találtunk fehér blúzt fotózásra, jó lesz a régi.
Volt valami húsvéti buli Mónoson, nagyon szerettünk volna menni egész héten –, kivéve vasárnap. A fényképek alapján szerettük volna, legalábbis én; tea, tojásfestés, hatalmas 20 kilós nyulak, kisbárányok simizése… Bababuli, de kedves, sokan voltak. Bánom, hogy nem erőltettem.
Valamelyik nap kivettem egy sertéscombot pörköltnek. Kiderült, hogy egy hatalmas adag darált hús, valamiért nem lett szétszedve kisebb adagokra fagyasztás előtt. 1 napig olvadt. Paradicsomos gombócot terveztünk belőle, de azt én nem tudom megcsinálni, Andrásnak kellett volna munka után. Reggel kitaláltam, hogy inkább húsos palacsinta legyen, úgyhogy megfőztem annak. Nagyon imádom!
Újra feltűnt Don. A husky-csoportban valaki megosztotta és én elcsodálkozva (és felelőtlenül) odaírtam, hogy („nahát, még megvan?!”) én is érdeklődtem felőle, de nem tudtam elvinni Sunnyt, hogy összeismerkedjenek. Ebből végül az lett, hogy belinkeltek egy srácot, aki rám írt, próbálta megoldani, hogy miénk legyen a kutya. Először megkérdezte, hogy Pestig el tudnám-e vinni... – elképesztő, hogy aki Pesten vezet, azt hiszi, Tatabányára macerásabb elvinni, mint Pestre –, végül megírtam neki, hogy most nem fér bele az életünkbe egy másik kutya. Én igazából le is mondtam már erről a kutyáról, sőt a „másik kutya” opcióról is. Nem, mintha tényleg nem férne bele, szerintem nagyon is, sőt, kellene, de egyeseket képtelenség meggyőzni arról, hogy két kutya nem csinálna több kárt, mint egy, hogy jót tenne Sunnynak egy másik kutya, így, hogy senki rá se néz és persze, hogy a lakásba beengedett kutya nem ördögtől való gondolat...
Gárdonyi Géza: Te, Berkenye: Nem mondnám, hogy leugrik a polcról ezzel a címmel ez a kis kötetke; Kedves Géza bátyám, hámménem adott izgalmasabb címeket a könyveinek…? (Ida regénye). Bár, ha belegondolunk, illik a regényhez, de akkor is…
Klassz ez a GG-kihívás, mert egy csomó olyan GG-könyvet elolvasok, amit egyébként nem olvasnék, pedig jók. És mivel nem olvasnám, csak az Egri csillagokat, amit utáltam, így rásütöttem volna, hogy béna író. Pedig nem is! Eddig szinte mindegyik kevésbé ismert regénye tetszett, a két utoljára olvasott a leginkább. Kiadók, adjátok kifelé ezeket is!
Persze ebben is megvannak a szokásos hibák, a divatlapba illő ruhaleírások meg a pittyedt, vizenyős szemek (Gárdonyi „megfordult a tengelye körül”-je) és van egy nagyon fura rész: amikor a német nyelvet abuzálja…, hát azzal nem tudtam mit kezdeni. Érthető volt a németellenessége, de hogy a nyelven verje le…, egy író…? Ezen nagyon kiakadtam, szerintem szánalmas volt és nem méltó GG-hoz.
A történet viszont megint jó volt és a „rejtett” mondanivaló, a két fiatal látszólag összeillő, de igazából nagyon különböző személyisége nagyon jól fel lett építve! Egy szinte láthatatlan, pókhálószerű réteg választja el őket egymástól…, ami miatt megfordult a fejemben –, de a Moly szerint többekében is –, hogy miért ne tudtak volna együtt élni. Pedig tényleg nem tudtak volna. Sajnos, Pityóka kisbaba korától úgy lett nevelve, hogy valójában ne tiszteljen a pénzen kívül senkit és semmit és ez annyira a személyiségének részévé vált, hogy észre se vette. – Mi se vettük volna, ha nem lett volna ott a kontraszt-Júlia. De a katicabogár meg a temetős jelenet, a hernyó meg a kutya…, ezek olyan apró, 1-1 mondatnyi „betoldások”, amik, bár apróságok, de nagyon sokat jelentettek Pityó jellemrajzában.
Klassz regény volt, javaslom olvasásra (és kiadásra).
Heti Kreatív írás: Írj át egy verset/dalt valami teljesen másra, csak a ritmust tartsd meg! (A végét nem sikerült ügyesen eltalálnom.)
Reggeli kávé, reggeli kávé
Tej bele, hab bele, és csokoládé.
Lágy vaj után jön a méz a kenyérre,
csurgatom éppen, csöppen a vége.
Ébredj fel, elme,
zavaros.
Vár rád a vonat,
fapados.
Vár rád a város,
a füstös, a gázos.
Építsd újra e ferde világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése