2022. március 4.

Mint írtam, ügyes volt éjjel a Kicsicica, nem randalírozott benn. Még ma napközben benn fetrengett, de estére kitettem. Egyből le is szaladt a fűbe, aztán bebújt a kinti helyére és ott aludt. Nem is maceráltam, ő se jött ki. Evett, ivott, tojt ügyesen. Nem nyalogatja a sebet se. Úgy voltam vele, hogy ha olyan marha, hogy kiszedi, akkor hétvége jön, itthon van András és tudjuk vinni kocsival azonnal Egerbe. De a doki szerint a macskák 99%-a nem macerálja a sebet, mert fáj neki, és ő se egy kontár szabó, nem félek, hogy úgy varrta össze, hogy szétjöjjön –, nem ő mondta, ezt én mondom. Amúgy kis vékony, sovány kicsi cica, nagynak tűnik a kis pocakján a hosszú varrás, mintha ketté lenne vágva.

Andrival beszélgetünk, nagy sztoriban van és meséli, hogy „ ...a Cikó be volt bejglizve”. Ezt úgy értette, hogy össze volt kuporodva, bár olyankor inkább szerintem a vekni kenyérre jobban hasonlít.

Umberto Eco: A rózsa neve (Il nome della rosa): Őszintén szólva teljes mértékben egyetértek Swoosh értékelésével, mi szerint „Picit olyan mintha egy reszeg ember magyarazna valamit, es minden aprosagra kiterne, s nem gyozom varni azt hogy visszaterjen a lenyegre.” Sajnos a „részeg magyarázat” sokszor elvette a kedvem és a végén nekem kicsit csalódás volt a gyilkosságok indoka, illetve így ez az egész, mert tulajdonképpen, ahogy mondja is: itt nem történt konkrét gyilkosság, inkább a sok idióta gyilkolászta a másikat teljes tévedésből. Amúgy ez poén volt…

Bevallom, nem tudtam mit kezdeni a rengeteg, főleg középkori egyházzal és szerzetesrenddel kapcsolatos rizsával, aminek a 90%-át nem értettem, a 70%-a meg ugyanarról szólt. Ráadásul a XXI. század Isten-szemléletében és szerzetesi rendjeinek tükrében baromság is volt az egész. Ki az eretnek, ki nem: mindig épp az, akit ki akarnak nyírni a világi vagy a keresztény hatalmasok. Az egész hatalmi harc, köze sincs Istenhez, a szent élethez vagy a Bibliához. Undorító hitviták, folyton köpönyegforgató papok, azt mondta mindegyik, amit éppen kellett. Igazából nagyon kis százalékuk volt valójában szegény, a keresztény egyház mindig is vérgazdag volt és mindig is az lesz. Mindeközben a nyomozás sokszor teljesen jelentéktelenné vált, sokáig ötletem se volt, ki és miért ölt és nem is érdekelt, pedig teljesen nyilvánvaló így utólag.

Umberto Eco azonban szívét-lelkét beletette ebbe a műbe, nem hiába nem volt fogalmam se róla, hogy ezen kívül még 84 könyve jelent meg magyarul, konkrétan csak erről tudtam. Nem tudom, mennyire volt benne a próféciája, saját véleménye a fogalmam sincs, miről, a végén említett filozófiai fricskák –, egyszerűen nem volt türelmem elgondolkodni ezen. Sokszor csak toltam magam előtt a betűket és vártam, hogy történjen már végre valami, ne csak ezt a nyamvadt filozófiát nyomassa a könyvekről, az eretnekekről, a végítéletről vagy bármiről, mert semmi, egyik kifejtett téma se érdekelt, kicsit sem. Sőt, néha felmerült bennem a gondolat, hogy mi a jó fenét szívott, annyi baromságot összehordott…

Szóval nem volt a kedvencem a könyv, de nem is utáltam, mert a két főszereplő nagyon szimpatikus volt, a gyilkolászás, ha szóba került, érdekes volt és izgalmas a nyomozás, még ha értelme nem is volt nagyjából semmi. - - - És, ami a célom volt, hogy elolvasom ezt a művet Bíró Szabolcs: Sub Rosa-ja előtt; igazából ez volt a lényeg.
Próbáltam megnézni a filmet is, de elképesztően untam, nem tudtam végignézni.