Hétfőn első két órában sztrájk volt mindhárom iskolában, ezért a Korni meg Andri 10-re ment suliba. András természetesen nem sztrájkolhatott, neki benn kellett lennie intézni a gyerekfelügyeletet. Ő nem pedagógus… Egyébként milyen pedagógussztrájk az, ahol gyerekfelügyeletet biztosítanak? Nem dolgozik, tedd a kölyköd, ahová akarod! Érdekes, különben, hogy amikor hétfőről keddre karanténba zárták az összes iskolást két éve, mindenki el tudta pakolni a kölykét hónapokig, most 2 órára nem tudták.
Tegnap leesett az utolsó előtti gumi is a fogszabiról. Egy ezeréves gumi tartja az egészet, meg a két szélső breket. Mint mindig, hirtelen összetojtam magam és elkezdtem őrült módon telefonálgatni fogorvos után, aztán, hogy napokig nem történt semmi, megszoktam megint. Mivel legutóbb 2 évig tartó többmilliós programot javasolt az utolsó fogorvos, aki megnézte, így megpróbáltam még utolsó utáni lehetőségként felhívni azt a fogdokit, aki tavaly nyáron először behívott 17 órára a fiához. Most még annyit se tett meg, hogy visszahívott, hogy mikor menjek, pedig állítólag, a védettségi miatt 15-ig mehetek. Már semmit nem akarok: leszedetni a gyöngyöket és megdögleni fogatlanul, de befejezni végre a fogammal való kínlódást.
Miután a doki nem hívott vissza, kitaláltam, hogy megkeresem a háziorvosom, hogy csípje le a drót két végét és húzza ki. Megcsinálnám amúgy magamnak, de nincs olyan bivaly olló a háztartásban, ami el tudná vágni ezt a drótot. Közben kiderült, hogy elköltöztünk…, úgyhogy már nem az a fogorvosom, aki Egerben volt. Sőt, nem is Egerben van, hanem Bélapátfalván. Egy ritkán praktizáló fiatal doki az. De persze őt se értem el, aztán megszoktam. Egyelőre. Mozog amúgy az egész kóceráj, a drót néha kipattan a vágatból, ezért vigyázva eszem és mosok fogat. Sose lesz vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése