Megint egy unalmas szilveszter. Persze, milyen lenne…?
Andri elment Attilához bulizni, ő hívott Debrecenből is barátokat. Korni pedzegette, hogy kicsalja az apját a játszótérre, ahonnan jól lehet látni a tűzijátékokat (nem tudom, van-e Mónosbélben központi, pár háznál durrogtattak, vagy idelátszik Balatonról és Béláról), de aztán úgy belemerült a Minecraft-haverokba, hogy nem mentek ki. Amikor pukkantgatott valaki, egy ideig kiszaladt az udvarra, de mivel nem látott semmit, így ez sem érdekelte. Egerben állítólag nem volt tűzijáték, hanem lézershow volt. Nem bontottunk pezsgőt se, Kornival megosztottunk egy cidert, de nem a szilveszter miatt, csak mert szerettem volna inni egyet.
Az idei év nem volt túl izgalmas, gyorsan elszaladt, nem történt szinte semmi, de megpróbálok egy kis összefoglalót összekaparni:
Andri november óta itthon volt online-oktatáson, nehezen ment neki a tanulás. Májusban az utolsó két hónapra visszahajították őket az élő oktatásba, ahol azt is lerontotta, amit addig összekapart. Ettől függetlenül viszonylag elfogadható lett a bizonyítványa. A nyár folyamán András kitalálta, hogy esténként kimennek a játszótérre a kutyával, itt kezdett el húzódzkodni és szinte azonnal bedurrant az izom a kis giliszta testén. Ezért ősszel elkezdett nagyon komolyan edzeni: beiratkozott edzőterembe és rendszeresen jár. Gyorsan elkezdett szálkásodni, kockásodni, de nagyon vékony, sovány még mindig. És persze a látványos fejlődés nem csak önbizalmat ad neki, de inspirálja is. Idén elkezdett borotválkozni és megtanítottam römizni.
Korni jól kezdte az évet a suliban, sikerei voltak. Idén eljött velem a Gokiba, elkísért a fogorvoshoz és végigszenvedtük együtt a Könyvhetet. Minden percet imádok vele tölteni. Év végén részt vett 3 Dobós versenyen, elég jó eredményeket ért el. Levágatta rövidre a haját.
András januárban igazgatóhelyettes lett. Várható és megérdemelt előléptetés volt. Igazgatóhelyettessége mellett az épp aktuális 8-osokkal ballagott, csinált nekik menő tablót és nagyon menő saját-tablót kiskori képekkel, amin rengeteget röhögtünk! Szeptemberben jelentkezett a szegedi egyetemre közoktatás-vezető szakra. Beszerzett a sulinak egy VR-szemüveget, ami az eddigi legklasszabb dolog, amit láttam!
Én idén is túléltem. Olyan szinten betegnek érzem magam állandóan, hogy szinte minden éjjel úgy fekszem le, hogy reggel nem fogok felkelni. A fejem állandóan fáj, a tüdőm évek óta hörög, idén bedagadt a lábam, kétszer fájt a nyakam alatt a nyirokcsomó, néha csak úgy szédelgek. Ennek természetesen nem csak az az oka, hogy alapból nem vagyok 100%-os, hiszen egy 43 éves szívbeteg vagyok, hanem az is, hogy a hónapok során felhíztam magam 100 kg-ra, valamint nagyjából mindenkit elveszítettem magam körül, vagyis lelkileg sem vagyok a topon. Az összes ember közül, akik régen foglalkoztak velem, két ember maradt, akikkel nem szakadt el valamiképpen a fonál: Juditom és Eszti. Mivel Tomika mobilisabb lett, többször is sikerült találkozni velük: ők jöttek Egerbe és hozzánk is, együtt mentünk Berekbe és két napot Szalókon töltöttünk hárman, ami a nyár legszuperebb programja volt! Judit is átbuszozott Mónosbélbe. Kaptam két Covid oltást, a 3-at azóta sem vállaltam be és nem is nagyon szeretném. De egyébként úgy gondolom, hogy teljesen mindegy. Sőt, már úgy gondolom, akkor se lenne bajom, ha megfertőződnék, nem halnék bele.
Családunk 5. tagja, Sunny, a kutya január elején ivartalanítva lett. Azóta hány a kocsiban, de mivel egy húsz-huszonöt kilós bundás nagy elefánt lett, így nem is nagyon visszük sehová – max. Egerig vagy Bélapátfalváig, de azt se gyakran. Nem sokat változott, mivel ritkán tudunk vele lenni, így nem nevelődik. Természete szerint kedves, bújós, de csinálja, amit akar. Néha leszidjuk érte, néha nem. Felássa a kertet, a macskát nyúzza… Nyáron elmentünk az állatorvoshoz egy durva fülvakarással és egy hasi sebbel, amit az ivartalanítás óta folyton kivakar, de az idióta dokihoz kerültünk, aki semmit sem kezdett vele. Én azóta sem. A fülvakarás egy méregdrága gyulladásgátló fülcsepptől elmúlt. Vettem végre kutyakádat, amit túlzás, hogy szeretett, de többet használt, mint mikor nem volt.
Cikó macska idén 8 éves, ahogy kikerült a lakásból (amit egyébként utált), öregszik. Folyton megsebesül, állandóan nyűgös és persze folyton a házban akar lenni. Nyáron kaptunk egy Kicsicicát, aki életrevalóságával kivívta helyét a falkában. Bár eleinte Sunny labdája volt és Cikó is harcolt vele, ő kikerekedett és hősiesen tűri a telet. Remélem, erős cica lesz!
A családunk elképesztő balesetek és tragédiák sorozatát élte át – és túl – idén: sógornőm fia meghalt egy autóbalesetben, anyu húgát egy hét alatt elvitte egy betegség. István és anyósom végigszenvedte a Corona-vírust. Gyula kislányának eltörte a lábát a bicikli kereke. De volt öröm is: Katika összeházasodott Danival, bár a három lagzi közül sajnos egyen sem tudtunk ott lenni.
A házunk nem változott olyan drasztikusan, mint szerettük volna idén. Sikerült kialakítani egy nagyon pöpec hátsó kertet, amit András teljesen egyedül felásott és beültetett mindenféle zöldséggel. Sajnos karfiol nem lett a 4 sornyiból 1 darab se, de minden más igen: borsó- és epernagyhatalom lettünk 1 zacskónyi zöldborsó elültetésével és a tavaly átültetett szedett-vedett epertövekkel. Csináltunk több liter bodzaszörpöt, ami szuper lett és néhány üveg lekvárt, ami kevésbé. Kiganéztuk a fürdőszobát, a lyukas kád helyett egy vadiúj zuhanyzónk lett. Sajnos, az ázás nem szűnt meg. A fűtést sem sikerült átszereltetnünk, pedig még májusban is fűtöttünk és igazából ez a legnagyobb probléma – illetve inkább csak az én problémám – a házzal: hogy hideg.
Az olvasásról egy külön bejegyzésben írok majd, hiszen egész évben mást se csináltam. Igazából már mást se csinálok azon kívül…, bár inkább ezt, mint valami még ennél is haszontalanabbat.
Sajnos a zenéről sem tudok sok mindent mondani, idén leginkább Andri zenéit hallgattam – vagyis repet, tiszta szégyen… –, meg amit a Molyról összemorzsázgattam. Nyilvánvalóan koncertnek a közelében se jártam.
Kis kínai családtagunk, a Covid változatlanul elvan nálunk. Az év eleje még részben karanténban telt (teljesen logikátlan módon a középiskolásokat bezárták, míg az általános iskolások jöttek-mentek), aztán nyáron ment mindenki mindenfelé megint. Őszre beoltották, akit be tudtak, még a gyerekeket is (a mieinket nem), úgyhogy folytatódott minden, ahogy addig volt. Persze nem, hiszen a kis családtag nem ment sehová. Valamilyen oknál fogva keményen és nyíltan elkezdték üldözni a melegeket Magyarországon –, vezetőink szerint minden meleg egyben pedofil is…, legalábbis ez látszik a melegtörvényből és a nyilatkozatokból. Mindeközben a Lenkey iskola elé egy meztelenül fürdőző gyerekpáros szobrát állították ki, ahol a kicsi fiú herezacskója nagyobb, mint a feje… Felfordult a világ és arcba hányta saját magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése