András tegnap macskát költöztetett: leszedte a Cikó hordozóját az ablakból –, nem tudott le-fölugrálni (durván megöregedett szegénykém) –, és beágyazott a kicsinek a fűnyíró dobozába fent a teraszon. Az ablakól nem vettem el a plédeket, így nem ment le egyből, de reggel már benne ült. Aztán a nagy, a kicsi meg az övében. A két macsó most 3 helyen fekszik egyszerre, mikor hol. Sőt, egy ilyen is történt, de ezt nem értem azóta se:
Korni kitalálta, hogy a barátnőjénél alszik. Nem nagyon örültem neki, főleg, mert éppen fehércsokis-pumpedlis-sütőtökös kalácsot sütöttem. Tekercseket csináltam, nem fogyott el a vége; csavarva sokkal jobb, nagyobb darabokat eszünk és könnyebben elfogy.
Ma átgurultunk érte, enni, meg boltba –, szokásos hétvégi uncsi körút. Most KFC-csirkeszárnyhoz volt kedvem, de ez is elég vacak. A Csirkefalós kaját már nagyon unom, ezért – vagy másért – néha undorodom is tőle.
Korni vett nekem kekszpecsétet végre, Pepcoban. 750 Ft volt. Alig várom, hogy kipróbálhassam!
Andri padtársa állítólag Covidos –, ez most egy másik. Mivel nincs beoltva, így marad itthon.
Az eheti Kreatív írás feladatával egy régi vágyam teljesült: megbüntettem egy malacot… Feladat: a jó és rossz szereplők felcserélése.
Volt a világon egy butuska farkas, aki nem tudott elfogni még egy sánta nyulat se. Egy napon mendegélt az erdőben és megpillantott egy takaros kis házat. Ki is kiáltott neki az ablakon a malac:
– Gyere be, farkas koma, nagyon hideg van odakinn!
A farkas tudta magáról, hogy nincs sok sütnivalója, ezért óvatos volt, azt mondta, ő, biz be nem megy!
De a malac megint mondta neki: – Dugd be csak az egyik hátsó lábadat! – a farkas hát bedugta.
A malac közben odatett egy nagy lábasban vizet a tűzre, majd beengedte a farkas egyik lábát.
– Ugyan, kedves farkas koma – mondta a malac. – Miért nem dugod be a másik hátsó lábad is, hát megvesz az isten hidege.
A farkas azt is bedugta.
– Jaj már, te farkas, hát miért nem jössz be a mellső lábaiddal is? – csalta be a malac a buta farkast, aki érezte odabenn a finom meleget, így bedugta a két mellső lábát is.
– Ejnye no, – folytatta a malac. – ha már eddig bejöttél, miért nem jössz be egészen? Nem tudom, mitől félsz, én csak egy ártatlan malacka vagyok! - - - ezt mondva a malac, előkereste a ládafiából a nagy zsákot, és odatette a nyíláshoz, hogy a farkas, ahogy bújik befelé, abba hátráljon bele. Így is történt, a malac aztán gyorsan elkötötte a zsák száját és a forró vízzel leforrázta a farkast. A farkas ordított a fájdalomtól, aztán addig fetrengett, míg ki nem oldódott a zsák szája, kibújt belőle és iszkiri, rohant segítségért.
Vissza is jött nem sokára… a vadásszal, aki a gazdája volt. Merthogy a farkas nem is farkas volt, hanem egy buta kutya, a vadász legjobb vérebének kicsit agyalágyult fia.
A többit inkább nem mesélem el részletesen, de az biztos, hogy a kopasz aznap este egy tenyérnyi pecsenyét vacsorázott, pokrócba bugyolálva a kályha mellett…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése