Két évvel ezelőtt – anno Covidi – elmentünk a Dobó egyik nyílt napjára, még Andrival. Bár ő unta, szerintem egy okosan megszervezett, klassz nyílt nap volt! Idén – gondolom, a Covidtól betojva – minden kaotikus volt!
Délben buszoztam át Egerbe úgy, hogy semmi kedvem nem volt az egészhez. Hideg volt, bár annyira nem, mint tegnap. Leszálltam a Bartakovics útnál, de a Csikyn mentem le, most így nem tudom megmondani, hogy miért. Korán odaértem, de nem kellett sokat tötymörögnöm, mert más is korábban jött. Mielőtt bementem a suliba, pár percre összefutottam Andrival, aki a haverjával ment edzeni. Korni akkor kezdett hívogatni; még kb. fél óra múlva engedték el és még evett is, Bogival jött. De teljesen időben voltak. Andri azt mondta, be lehet menni a suliba, így bementem. Természetesen kellett szájkendő, de kellett védettségi kártya is, amit elő se vettem, mióta kaptam, azt se tudtam, érvényes-e vagy hogy megy ez. Igazából a portás se nagyon értette, először azt mondta, már érvénytelen, aztán azt, hogy ja, nem…, én meg azt se tudtam, miről beszél. Pár perc alatt ezren lettünk, néhányunkat – mai napig nem értem, milyen megfontolásból – betereltek egy terembe és elfelejtettek szólni, hogy kinn már megy a regisztráció. Mikor erre rájöttünk, nyitottunk egy új sort és dúródtunk…, ezren, egymás nyakán…, szájkendőben, védettségi kártyával köhögtünk egymás pofájába. A „regisztráció” egyébként annyi volt, hogy feliratkoztunk a sulitúrára meg kaptunk egy lapot, amire pecsélhettünk. Bevergődtem az aulából a folyosóra, ahol csak százan voltak, nem ezren, közben felhívtam Kornit, hogy ne várjanak senkire, ne álljanak meg sehol, jöjjenek befelé a folyosóra. Állítólag a zebráig állt a sor…
Nem volt igazgató(helyettes)i beszéd, mentünk egyenesen a kiállításra –, a kis tornaterembe. Ahol tavalyelőtt az eligazítás volt, a nagyban pedig a kiállítás. De most begyömöszölték ide a tavalyelőtti banda felét…
Nagyjából ugyanaz volt, mint tavaly és mivel a tömegnyomor előtt értünk oda, viszonylag normálisan meg tudtuk nézni a kínai szakkört meg a magyart, de azt már unták és valahogy nem is volt olyan pörgős, mint korábban. A kínainál pálcikával pakolásztak, meg betűket festettek, a magyarnál pedig „matekzseni” anyád válaszolta meg, hogy ha 10 sort lehet tízféleképpen olvasni, akkor hány változata van a versnek. A többire pedig nem tudtunk odamenni, mert akkor már jött a tömeg. Még az angolra benyomorogtunk, meg a bioszra, ahol a prospektus egyik fényképén Andri tesz úgy, mintha kutatna. A lányok közben kavillóztak össze-vissza, egy ideig mentem utánuk, cipeltem Korni kabátját –, mivel nem volt ruhatár se, mint korábban. A biosz után annyian lettek, hogy Korniék eltűntek, én meg percekig kerestem őket. Szerencsére kezdődött a sulitúra, így kimentünk a találkozó ponthoz.
A kabátokat, táskákat behajítottam a terembe, utána be is ültem, Korni meg Bogi elment túrázni. Utána még visszamentek valami angolórára, ami 45 percig tartott, szóval a tornaterembe már nem mentünk vissza és vége is volt mindennek addigra. Én meg elkezdtem olvasni unalmamban, bár előtte beszélgettem egy tanárral, de túl sok témánk nem volt. - - - Szóval a tagozatokon és a kínai szakkörön kívül (és néhány labdán, ami gondolom, a sporttevékenységekkel volt kapcsolatos, de nem volt ott senki) nem volt semmi a tornateremben; állítólag az emeleten volt énekkar, de se a rajzszakkört, se az elsősegély tanfolyamot nem láttam sehol.
Az angol után Bogi hazatotyogott, mi hívtuk Andrást, aki felszedett az ajtóban. Jött vele Andri is, ugyanis elhagyta a szájkendőjét, úgy meg nem szállhatott fel buszra. Bementünk a plázába enni, a Csirkefalóban vettem rántott húst meg sajtot, de okádék volt; nem tudom, hány órája rohadt ott, de száraz volt és büdös.
Otthon még be kellett gyújtani, megetetni az állatbandát, Cikó szemét leápolni. Pár hete begyulladt a jobb szeme, folyik belőle a csipa és az elején be is volt dagadva a fél arca. Leápoltam napjában többször is sűrű, meleg kamillateával, még csöppentettem is a szemébe, most sokkal jobban néz ki, de még mindig beteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése