Délelőtt András órán ült. Szeptember óta a szegedi egyetemen tanul közoktatás-vezetőnek. Szerencsére csak két féléves.
Délben átmentünk Egerbe. Andri még korábban átbuszozott edzeni; a plázában futottunk össze, ott ült Attilával. Még mindig rendszeresen találkoznak ezzel az általános iskolai baráttal, ami szerintem baromi jó! Kaja után ők elmentek, mi meg még bóklásztunk. András bement Kornival a Hervisbe, vettek egy mackót 12e-ért – nem, nincs aranyszál beleszőve, szóval nem tudom, miért ennyire drága –, én meg körbejártam a könyvesboltot és lebeszéltem magam minden könyvről, amire megcsillant a szemem. Közben meg tízezreket fizetek ki a kölykök iskolai + könyveire, amit külön órákon használnak és amiből simán lehetne fénymásolni is… A mackó után még vettünk neki végre egy farmerdzsekit 9e-ért a C&A-ban és kapott egy olyasmi fülbevalóösszeállítást, amilyet nem rég a gyűrűkből vett. Ez 2e volt és sokkal kevesebb fülbevaló van benne, de ez is bizsu.
A végén még beugrottunk a Dm-be pár cuccért.
Vettünk egy fürdéshez használható bőrradírozó kenőcsöt, egy szempillaspirált, egy bio-lime sprét, ami elvileg natúrkozmetikum –, ezt először magamnak vettem, de irtózatosan ragadtam tőle, nem bírtam elviselni. Korninak tetszik, már elhasznált egy üveggel. Vettem két leértékelt körömlakkot is, szerintem 400 Ft-ért, a blokk szerint 600 Ft-ért. Köszi… És vettem egy sütőtökpüré bébiételt a sütőtöklattéhoz. Ki is próbáltam itthon, de vacak volt, sajnos, nekem túl sütőtökízű.
Hetekkel ezelőtt időpontot foglaltam jövő szombatra fodrászhoz, ugyanis Korni le akarja vágni a haját teljesen rövidre. Erre most kitalálta, hogy menni akar aznap túrázni Szarvaskőre. Írathattam át az időpontot. Amúgy én is menni fogok, levágatom a loboncom, mielőtt kihull az egész és ha már Korni belevág a rövid hajba, szerintem én is levágom gombásra.
Szerdán – nem mintha mentem volna, de mikor máskor, ha nem a hét közepén – Budapesten koncertezett a Little Caesar. Ez a zenekar akkor (se) volt híres, amikor annyi idős voltam, mint Andriék. Volt egy tízéves kihagyásuk és 2001-ben állítólag újraalakultak, bár én az utóbbi pár évben hallottam róluk újra, és főleg az elmúlt hónapokban, amikor híre ment, hogy jönnek Magyarországra. A tagok most kb. olyan 50-60 évesek lehetnek, de még mindig elég ütősek.
(Ilyen volt, mikor energikus, szexi fiatalemberek voltak)
És most csak így nagypapásan nyomják:
„- Az öreg király megkérdi a három lányát, melyikük szereti a legjobban és a legkisebb azt mondja, úgy szereti, mint a sót, erre az apa kitagadja… jaj, Willy, ez nevetséges és elcsépelt…! - Ugyan, dehogy, figyelj csak! Áthúzzuk egy vastag fekete tussal az egészet és nézd csak: hálátlan leányok, csalódott apa, mindenki utál mindenkit, aztán majdnem minden jóra fordul, de minden rosszra fordul és a végén mindenki meghal.” - - - nagyjából így gondolom, hogy keletkezett ez a dráma.
Első olvasás, alapvetően tetszett. Valóban az „úgy szeretem édesapámat, mint a sót” – egyetemes problémája merül fel, de itt nem a kitagadott lányt követjük, hanem a rossz döntést hozó apát.
Amúgy kicsit sem sajnáltam Leart, amíg olvastam.
Az elemzés után igen… Brutális mélységei vannak a drámának; nekem kicsit hiányérzetem is maradt a videó után, mert annyi témát feldobott, sőt, a hozzászólások között még jöttek + gondolkodni valók is. Milyen, amikor egy isten veszíti el a hatalmát, kapuzárási pánik, testvérharc, király a nép között, valóság és illúzió, a nyelv igazsága, van-e értelme az életnek, Az ember tragédiája, abszurd, Godot-ra várva… Őszintén szólva nekem már nem is jutott nagyon saját gondolat, de valóban mind benne van a drámában…
Aki azt gondolja, hogy Shakespeare nem volt zseni, vagy azt gondolja, az összes drámája ugyanarról szól ((valahogy úgy, ahogy én is korábban)), az nézze meg ezeket a videókat, mert elképesztő mélységeit ismerheti meg ezeknek a műveknek és hihetetlen zsenialitását ennek a pasinak (mármint Shakespeare-nek, de amúgy KB-nak is...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése