2021. június 7.

1 évvel és 3 hónappal azután, hogy ideköltöztem, végre meglátogatott az első barátnőm: Juditom. Szuper délelőttöt töltöttünk együtt, bár én erősködtem, hogy maradjon estig, de örültem, hogy végre ennyire is sor került.

9 körül érkezett, kimentem elé a buszhoz. Vittem Sunnyt is, így jóval korábban mentem, hadd ásson kicsit. Sajnos Juditot nem rég megharapta egy kutya, így teljesen parázik tőlük, valahogy nem dobott a hangulaton, hogy ott volt Sunny, sőt, aztán nem is tudtam elzárni sehová előle. Mondjuk, nem is kellett, mert elképesztően okos volt, szerintem értette, hogy nem reagálhat úgy Juditra, ahogy más emberekre szokott és teljesen nyugodt volt. Először megmutogattam a házat belülről, aztán kiültünk a teraszra inni egy kávét meg beszélgetni. Sunny befeküdt a székem alá, a macska meg befészkelte magát Judit ölébe és összebundázta. Nagyon vedlik! De a macskát imádja, akar is örökbe fogadni egyet, ha a főbérlője engedi. Mire megittuk a kávét, hőség lett, így bementünk. Ettünk egy kis sajtot, aztán sétáltunk. Fel akartunk menni az erdőig, de nem volt itthon a kiskapu kulcsa, a kis úton meg nem akartam a szomszéd kutya miatt. Így inkább átmentünk a kertbe és ott bóklásztunk. Dél körül kísértem ki a buszhoz. Klassz, hogy itt volt. Imádta, nagyon tetszett neki minden! Ilyenkor meglátom én is újra a szépségeket, amikre lassan úgy tekintek, mintha evidens lenne. Úgy van, hogy hamarosan találkozunk, most én megyek és iszunk egy kávét a Freiben, de ő is szeretne kijönni még máskor is. Mondjuk, 2020. február végén is úgy volt, hogy nem soká találkozunk, és az most van...

Megérkezett Andri szülinapi ajándéka. A nadrág nagy, de megköti a derekán és elvan benne. A lepedő –, ami nálunk anno még összehajtogatott papírposzter volt a Metal Hammerben vagy a Bravoban –, hatalmas! Annyira nagy, hogy igazából nem is tudja hová tenni, mert a fal, ahová tervezte, kicsi hozzá.

Ismét találtam a Molyon egy kreatív írós kihívást. Itt most hetente kell szövegeket írni a megadott szempontok alapján. Becsatlakoztam; 1 évig tart, 52 pont lesz és 20-ért már jár a kitüntetés. 

Ez az első írásom:

feladat: Találj ki egy mitikus lényt, és írj róla rövid ismertetőt, mintha egy lexikon szócikke lenne.

Oculitumidam (mitikus lény, hüllő)

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

Osztály: Hüllők (Reptilia)

Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)

Fajta: Oculitumidam

Az Oculitumidam [más néven Szemétzabáló dinoszaurusz] a Puro Terra bolygóról származik. A Første Utforsker telepeseinek egyetlen példányt sikerült a Földre hozni, az élőlény a bolygón tulajdonképpen kihalt, a legénység az utolsó egyedet hozta haza. Ezt első körben nem hozták összefüggésbe azzal a ténnyel, hogy a Puro Terra – ahogy neve is mondja –, egy a Földhöz hasonló, ám környezeti szennyezéstől mentes bolygó.

Kinézetre nagyban hasonlít a késő Kréta korban élt Tyrannosaurus-ra: masszív koponya, hosszú támasztó-farok. Nagy hátsó lábak, kis mellső lábak. Magassága 12 méter, tömege 8 tonna. Fogazata nem hasonlít semelyik eddig ismert fogazattípusra sem; a húsevőkére hasonlít, elsősorban dögevőként jellemezték, de ez még vita tárgya.

Az első etológiai kutatások meglepetésére ugyanis az állat mindenféle növényi és állati eredetű táplálékot elutasított; egy véletlen folytán derült fény egy, a Földön különlegesnek számító tulajdonságára: t.i. szerves és szervetlen hulladékkal táplálkozik. A felfedezés világméretű reakciókat váltott ki, minden ország magának akarta a jogot az állatra. 

Mivel egyetlen példány állt rendelkezésükre, a tudósok a boncolástól teljesen eltekintettek, az MR-, CT-vizsgálatok is elég nagy akadályba ütköztek. Amit sikerült megtudni az Oculitumidam testfelépítéséről, hogy teljesen olyan az emésztése, a gyomra felépítése, a mája, a veséje, mint a földi gyíkféléké. Így feltételezhető, hogy valami enzim vagy hasonló anyag van a szervezetében, ami segíti abban, hogy a hulladékból szerves anyagot – tiszta vizet és szerves trágyát – állítson elő. 

Szaporítására minden próbálkozás kudarcba fulladt. Sem élő állattal nem tudták keresztezni, sem DNS-t nem tudtak nyerni belőle, hogy klónozzanak egy hasonló állatot. Az oka ennek nem ismert. 

A felfedezést nem mindenki fogadta kitörő örömmel. Az állatvédők egy csoportja üdvözölte a klónozást [míg ki nem derült, hogy nem lehetséges], és az állatot a Föld megmentőjének tartotta, egy másik csoport képtelen volt elfogadni a tényt, hogy egy élőlény szemetet eszik és a kormányok hazugságának tartotta a dolgot. Szélsőséges terrorista csoportok az [Oculitumidam] elpusztítására törekedtek. 

2555. május 17-én az egyik terrorista csoport betört a laboratóriumba és attól a naptól fogva az állat eltűnt. Többféle teória született, mi történhetett vele: elpusztult, fogságba került, visszavitték a Puro Terrára. Egyikre sem találtak bizonyítékot. Az utolsó adatok alapján az állat valószínűsíthetően, de nem bizonyítottan [Dr. Kiss Péter] biológus tulajdonában van, aki 2534 és 2555 között az ELTE tudományos főmunkatársa volt. A házkutatás során azonban nem találtak erre utaló nyomokat.

Néhány héttel később, dr. Makai Szabolcs természetvédelmi miniszter lemondott. Magyarázata szerint egy olyan lehetőséget szalasztottak el, ami megváltoztathatta volna a jövőt, egy olyan soha vissza nem térő lehetőséget, amely [idézet:] „megmenthette volna az emberiséget attól, hogy a saját szarába fulladjon bele”. Dr. Makai Szabolcs két nap múlva öngyilkos lett.