Kornit el kellett vinni az arcával a bőrgyógyászhoz, én meg beugrottam vérvételre. Hogy Korninak ne kelljen annyit várakoznia, ő a vérvételre nem jött, addig Andrással volt a suliban. Utána pedig, ahelyett, hogy én is ott ücsörögtem volna 13 óráig, beugrottunk a plázába.
A vérvételt gyorsan lezavartam, bár még mindig túl hosszú a 200 méter séta a beutalótól a laborig.
A plázában klassz volt együtt, csak nem csináltunk semmit. Először reggeliztünk a Rádiban, én egy diós búr kiflit és egy kávét. Korni semmit, mert ő Burger Kingezni akart. A pékségben dolgozik Milán anyja, beszéltünk pár szót. Kár, hogy nem lettünk közelebbi barátnők, klassz csaj és a gyerekei is nagyon jófejek!
Burgerezés után beugrottunk a Hervisbe; Korni az elmúlt kb. 1 évben összegyűjtött majdnem 100e Ft-ot, egy biciklire valót, most azokat nézegeti. Talált többfélét is, ami tetszik neki, persze a véglegest az apjával választják majd ki. Bementünk a könyvesboltba, de annyira nem volt levegő, hogy fuldokoltam a szájkendőben. Mikor kilógattam az orrom, hogy ne haljak meg, azonnal letámadott a körülöttünk kerengő eladó, hogy húzzam vissza. Úgyhogy húztam… onnan. Nem tudom, mi a fenének oltattam be magam, ha meg kell fulladnom a szájkendő mögött egy teljesen üres hodály könyvesboltban. Persze szabályok, meg büntetések, meg anyámkínja… Pedzegettem Korninak, hogy nézzen magának ruhát, nadrágot, de nem volt hozzá kedve. A végén becibáltam a DM-be, de ott se nagyon volt semmi. Vettünk két tusfürdőt, a My summer paradise narancsos illatú, a Vamos a la playa édesebb, nehezebb illat, de finom mindkettő! Az arctisztító habot Korni vetette, mert azt mondta, jó, de most az orvos után nem használja. A naptej le volt értékelve. A gyümölcslé nehezen fogyott, nincs hozzászokva Korni az egészséges cuccokhoz.
Közben befutott András, míg ő vett még pár könyvutalványt a Beebot-versenyhez, én beugrottam az állatboltba kullancskiszedő kanalat venni. De mégse vettem, mert egy műanyag vacak volt az egy pöcökkel, amibe beleakasztom a kullancsot és húzom…, aztán állítólag nem szakad be a feje, de szerintem igen. Ezt meg tudom csinálni csipesszel is és az nem kerül 900 Ft-ba. Szerintem, amit az állatorvosnál használt az asszisztens, nem ilyen volt, vagy csak ez az állatboltos se ért semmihez, mint a tescos, mert amit az állatorvosnál használt a csaj, azt mondta, csavarni kell, ez meg, hogy húzni. Ő egy pillanata alatt kiszedte, én meg azt se értettem, hogy kell beleakasztani.
Pláza után visszagurultunk a kórházba. Vártunk majdnem fél órát, természetesen szájkendőben, bár itt nem szóltak be, ha egy-egy pillanatra lehúztam. Az orvos szerint Korni arca nem borzalmas, még ha úgy néz ki sem. Adott rá kétféle krémet, nappalit meg éjszakait meg mondta, hogy kétnaponta kapjon be egy szem A-Vitamint.
Hazafelé már mindenki nyűgös volt, így csak a kisboltba ugrottunk be kenyérért.
Itthon kis borsópucolás, ilyenkor szoktam megnézni a kedvenc booktubeereim új videóit vagy a legújabb Kadarkai-interjúkat.
Engedtünk friss fürdővizet Sunnynak, de még mindig csak lábbal lép bele, és az orrával bugyborékol. Mondjuk, nem is hiszem, hogy alkalmas „rendes” kutyafürdésre a (homokozó)kád. Vettünk dinnyét, ehető volt, de nagy része a kutyának ment. Nem annyira ette, talán, ha hideg lett volna, jobban szerette volna.
(orra)
Sütöttem epres pudingos piskótát. Víz helyett tejet tettem bele és nem vertem agyon a tojást, így finom, sűrű tésztája lett. Mivel a recept nem írt időpontot, se hőfokot, így 150 fokon sütöttem 20 percig. Túlpörgettem kicsit az epret, ezért kicsit savanya volt, de amúgy nagyon finom!
Vasárnap megyünk Ladányba, visszük nyaralni a gyerekeket, azt tervezem, hogy itthon hagyom egyedül Sunnyt. Belegondoltam, hogy 3 órát utazik oda, 3-at vissza és közben pórázon lóg, nincs értelme elvinni. Amióta megműtötték és elaltatták, vagyis kómásan utazott haza és hányt a kocsiban, azóta mindig olyan fura... Egyszer – következő alkalommal, amikor a varratokat szedték ki –, szintén behányt, utána, mikor oltásra vittük, akkor is fészkelődött. Nem hiányzik, hogy 3 órás utat végigöklendezzen. Már bánom, hogy nem lett végül soha elzárva vagy megkötve, annyira ragaszkodtam hozzá, hogy szabad legyen. De nevelni meg nincs türelmem, így hiába mennék vele bárhová, nem tud viselkedni és pórázon kell lógnia. Pedig eszembe jutott, hogy egy hetet kibírt volna anyósomnál láncon, ha hozzá lenne szoktatva és mehettünk volna Balatonra.
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr (Ambrózy báró esetei 2.5): Egy kevesebb, mint 100 oldalas kisegény, de komplett bűnügy: gyilkosság, nyomozás, megoldás. Tökéletes és hátborzongató. + még egy kis apróság, amit bevallása szerint az író talált ki (szemben azzal, hogy az eseménykeret és a szereplők 99%-a valóban élt a történeteiben). Nagggggyon beteg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése