Hajnalban indultunk a gyerekekkel Ladányba, a kutya itthon maradt egyedül. Nagyon ügyes volt, nem volt vele gond, legalábbis semmi nem változott, amikor hazajöttünk. Valószínűleg egész nap a hűvösben feküdt, ahogy egyébként szokott.
8 körül ott voltunk, András elment füvet vágni a telekre, amitől nem tudunk megszabadulni, de hamar kész lett, mert kicsi, száradt a fű. Közben mi anyóssal főztünk: sült oldalast tört krumplival, gyümölcslevest. Vártuk Ferit, hogy jön a munkából ebédelni. Jött is, de nem munkából, hanem otthonról, szabadságon van, valamit barkácsol. Kaptunk tőle lekvárt és volt ott egy felbontva, azt is megkóstoltam –, az másmilyen. Az egyik meggy, a másik cseresznye, de teljesen összekevertem, hogy mibe mit tett: levendula, ribizli, meg még más is, de nem emlékszem. Mindenesetre finomak!
Kaja után indultunk is haza ketten, a kölykök ott maradtak két hétre. Egyiket sem vetette szét az öröm, amit megértek: a barátok teljesen lekoptak, a játszón már senki nincs kinn, csak kisbabák. Misi, Ferenc dolgozik. Nem nagyon lesz mit csinálniuk. De itthon meg nem lesz fürdőszoba, ami azért „kamu indok”, mert azért mi se leszünk két hétig mocskosak…
Beugrottunk Berekben a boltba, vettünk kólát, mert András majdnem elaludt a volánnál. Úgy legalább a hasfájás ébren tartotta. Egerben bementünk kajálni a plázába. Nem volt áram a Burger Kingben, így rántott sajtot ettem görög salátával. A végére kinyitott a Burger, vettem egy jeges kávéshake-et.
Itthon döglődés, olvasás, András még itthon is beállt füvet nyírni. Ha azzal végez, kezdi a fürdőszobát.
Este felhívtam Csillát. Kicsi Csizi lába beakadt a biciklikerék küllői közé, kórházba került. Már otthon vannak, de nem kívánom senkinek azt a kálváriát, amit (egyébként röhögve) Csilla elmesélt. Természetesen nem vele történt, hanem Gyuszikával, csak hogy a másik gyerek se élje meg egyszerűen. A hátsó ülésen vitte és bekapta a lábát a bicikliküllő és úgy betekerte, hogy eltört a sípcsontja. Minden anya rémálma. Mentővel vitték Győrbe, de rosszul lett a kocsiban, nem bírja, főleg ebben a melegben. Mintha nem lenne elég a törés maga… Többször is megműtötték, drótokat tettek a bokájába, a lábszárába és begipszelték. Kb. 3-4 napig voltak benn, addig 3-szor gipszelték újra. Egyelőre még semmit nem tud: mikor szedik ki és hogyan… Otthon vannak, talán ma mentek haza. A kiscsaj egy valóságos perpetuum mobile, szóval nem irigylem az anyját. Érdekes nyaruk lesz…, most jöttek volna Ladányba.
Mindig is azt vallottam, hogy az írás, ha igazán jó, olyannyira lélekből jön, hogy az író nincs is ott és amikor visszaolvassa, amit írt, maga is elcsodálkozik, hogy összehozta. Amikor a Gyöngyhalászt írtam, többször volt ilyen érzésem, de az alapból is különleges állapot volt; ott én Istennek, Istennel írtam, hiszem, hogy azokban Ő is benne volt.
De most is sikerült egy olyan szöveget létrehoznom a Kreatív írás-kihívásra, ami még nekem is borzasztóan tetszik (és többen is megdicsértek, ami meg külön jól esik.)
Feladat: Válassz egy népmesét és meséld újra egy mellékszereplő nézőpontjából.
Nem volt ő rossz… Én csak azt tudom, mert hát – én mondom neked –, ahogyan viselkedik az ember az állatjával, az belül is olyan. Ha üti-veri meg éhezteti, akkor gonosz, a velejéig romlott, ha simogatja, jól tartja – még ha csak kevés is van neki –, az jóságos a szívében. Én csak tudom!
Csak hát… az ember mindig jobbat akar. Meg a kutya is jobbat akar mindig. Ha száraz puliszka helyett csontot kap, ha csont helyett húst…, hát ki mondja, hogy az rossz?!
Így kezdődött. Egyik este, ahogy felkeltem a szunyókából, hát már nem az a rozzant viskó állt az udvaron, hanem egy takaros kis zsindelytetős házacska. Ahogy beszimatoltam a konyhába, finom pörköltillat szállt felém. Gazdaasszonyom kijött, kis fazékban hozott nekem enni: volt abban cubákja, porcogója, csont, kis hús hagyva rajta, nem fukarkodott az én gazdám. Este kiültünk a teraszra, kis kefével kikefélte a bundámat, jól esett, na... Azt hiszem, még sosem voltam ilyen boldog.
Aztán másnap este, ahogy felébredtem a szunyókából, hát már nem a takaros zsindelytetős ház állt az udvaron, hanem egy kastély. Ahogy beszimatoltam a konyhába, finom sült hús illata szállt felém. Gazdaasszonyom kijött, kis porcelántányérban hozott nekem enni: volt abban zsíros hús, nagy cubákos csont, vastag porcogóval a végén, nem fukarkodott az én gazdám. Este kiültünk a teraszra és kis aranykefével kikefélte a bundámat, jól esett, na... Azt hiszem, még sosem voltam ilyen boldog.
Aztán másnap este, ahogy felkeltem a szunyókából, hát már nem a kastély állt az udvaron, hanem egy palota. Ahogy beszimatoltam a konyhába, már nem is tudom, milyen illat szállt felém, mindenféle. Valami piperkőc jött ki a vacsorámmal, bár gazdaasszonyom pakolta rá a jobbnál jobb falatokat: zsírban tocsogó húsokat, májat, vesét, tepertőt, hurkát, alig győztem elásni a kertben ínségesebb időkre. Este kiültünk a teraszra, míg gazdaasszonyom egy hintaszékben billegett, egy szolgálólány kis gyémántkefével kikefélte a bundámat, jól esett, na... Azt hiszem, nem voltam annyira boldog, nem tudom, miért, de valami hiányzott...
Aztán másnap este, ahogy felkeltem a szunyókából, hát már nem a régi palota állt az udvaron, hanem egy olyan, amit még szem nem látott. Annyi tornya volt, hogy meg se tudtam számolni, de ha tudtam volna számolni se tudtam volna megszámolni, mert a nap a szemembe ragyogott az aranycserepekről! Ahogy beszimatoltam a konyhába…, valami büdös, dagadt disznó belém rúgott! Egy fazékban kaptam valami húsléhez hasonló löttyöt némi cubákkal. Még jó, hogy tegnap elástam a sok finomságot, ugye, tudtam én! Este kiültem a teraszra, de senki nem jött simogatni. Azt hiszem, még sosem voltam ilyen szomorú.
Aztán másnap este, ahogy felkeltem a szunyókából, hát már nem a csilli-villi palota állt az udvaron, hanem a régi rozzant viskó. Ahogy beszimatoltam a konyhába, megint a döngölt sárpadló szagát éreztem. Gazdaasszonyom kijött, kis fazékban hozott nekem enni: édes puliszkát, kis halhússal keverve. Nem fukarkodott az én gazdám. Este kiültünk a teraszra, meleg kezével simogatta a bundámat, jól esett, na... Azt hiszem, még sosem voltam ilyen boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése