Korninak csütörtökig tartott az első hét. Már reggel nyűgösen indult el, úgyhogy nem csodálkoztam, hogy délelőtt felhívott, hogy hazajönne. Fájt a karja az oltástól és a hasa a menstruációtól, nyúzott volt.
Napok óta brutális esők esnek, vagy folyamatosan morcos az ég, vagy tízpercenként kisüt a nap, esik az eső. A kert úszik, a terasz beázik, a kutya a legnagyobb esőben mászkál, nyakig sáros, vizes. Este befekszik a dobozba, reggelre megszárad, patyolat tiszta az addig dzsuvás bundája, talpa. Nem tudom, hogy csinálja… Ma reggelire sütöttem nekik rántottát, de valamiért egész nap nem ettek belőle egy falatot se. Este kaptak kutyakolbász, de Sunny abból se evett. Múltkor egy kismadarat kapott el, lehet, most is szerzett magának más kaját, vagy előkaparta a dugikajáját.
Hétfő óta megy a Kossuth rádióban Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine első részének a Kelet oroszlánjának rádióváltozata. Esténként, 22:30-tól van, így én másnap reggel hallgatom. Rengeteg jó színész játszik benne, pl. egyik nagy kedvencem, Borbiczki Ferenc a mesélő, Barbinek Péter Vilmos, Kerekes József Umberto. A felnőtt Attila hangja Olasz Renátó! Rettentően meglepett, de nagyon passzol a szerephez! Ágnest Ténai Petra játssza, akit nem ismerek, de szép hangja van és ügyesen játszik vele. Még Károly hangjára leszek kíváncsi.
Abszolút nem áll közel hozzám se a történelem, se a divat, így nem is csillagoznám a könyvet, mert nem az én könyvem. Mint ahogy abszolút nem az én világom maga a kiadó sem, ami kiadta, az Álomgyár. Ez volt a #1hónap1kiadó-kihívás VII. részének kiadója és mivel nem találtam más könyvet, ami érdekelt volna, elolvastam a közös könyvet. De nem tetszett, illetve nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Leginkább felidegesített: hogy a divattal rájátszottak a nők elnyomására, olyan rongyokba kényszerítették őket, amiben mozogni sem tudtak, néha még gondolkodni sem a fájdalom, a kényelmetlenség miatt. A férfiak…, mert minden vackot ők találtak ki: fűző, krinolin, buggyos szoknya, melltartó…, utána meg a nőket gúnyolták, milyen bénák. „Mi nők” meg voltunk – és vagyunk – olyan idióták, hogy bedőlünk és csináljuk és a gúnyolódók mellé állunk, amikor valaki nem szenved ugyanúgy, mint mi. - - - Na, hát nekem ezt mondta ez a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése