Hétfőn reggel a gyerekek elmentek iskolába. Furcsa érzés volt: nyár közepén „első nap az iskolában”… Andri nagyon várta, Korni nagyon nem. Andrit szerintem nem fogják már macerálni ebben a másfél hónapban, Kornit viszont igen, most megíratják velük az online oktatásban elmaradt dogákat.
Az időjárás szórakozik velünk; napközben pólóban járkálunk, olyan meleg van, este meg be kell gyújtani. Amint lemegy a nap, beáll a cidri, mint a sivatagban.
Korni ma két oltást kapott, egy esedékes Hepatitis B-t az egyik karjába és a HPV-t a másikba. Teljesen be volt parázva… Az egyik karja fájt is délután, de nem tudom, melyik oltás.
 |
| Európa |
Első találkozásom a Drakula-történettel a Drakula halott és élvezi című paródia volt és hát… nem mondanám, hogy segített ráhangolódni a komolyabb Drakula-történetekre. Ráadásul nem is láttam olyan feldolgozást, ami tetszett: a Gary Oldman-es Drakula nagyon nem és még Az ismeretlen Drakula című adaptációt láttam, amire nem is emlékszem, csak hogy szörnyű volt. Szóval nehéz volt elvonatkoztatni, főleg Renfield-nél, mert ő a kedvencem a filmben és a könyvben is – csak más miatt. Nagyon más miatt!
Azt kell mondjam, az eleje nagyon-nagyon jó volt! A történet benne van a kollektív tudatban és ennél szörnyűbb szörnyeket is alkotott már azóta az irodalom és a filmművészet, de mégis majd befstam, miközben olvastam. Nem a rettegős félelem volt, inkább ez a folyamatos szorongás, amikor egyfolytában a hátad mögé nézel… Erre számomra külön rásegített a napló- és levélforma, ahogy lassan kibomlik a titok és ahogy reagálnak rá a szereplők. Sokkal jobban tetszett, mint a „klasszikus” több szempontos narráció.
Aztán sajnos, amikor a legizgalmasabbnak kellett volna lennie, a könyv második fele dögunalom lett! Amikor elkezdték kergelészni Drakulát, de mégsem ment előre a cselekmény, csak körbe-körbe toporogtunk és állandóan unalmas „megbeszéléseken” ültünk… A végkifejletet pedig pláne hagyjuk, szegény Drakula, én komolyan sajnáltam, hogy annyit se tudott mondani, hogy fapapucs, már vége is volt. Nagyon sajnálom ezt, mert rengeteget elvesz az élményből! Egy brutális(abb) befejezéssel sokkal maradandóbb lehetne ez a könyv!
Ui.: Bár valószínűleg a legtöbben a dagályosság, a keresztény rizsa miatt nem szeretnék/-ik ezt a könyvet, nekem pont ez volt, ami tetszett benne. Az 1800-as évek végén íródott, amikor a tudomány kezdi átvenni a hatalmat és a vallás már nem feltétlenül „kötelező”, inkább lelkiismereti kérdés. És az, hogy ebben a helyzetben segítségül vették a keresztény eszközöket és értékeket, kvázi olyan volt, mintha a Menny és a Pokol küzdött volna az emberek közreműködésével. És ez nekem nagyon tetszett!
Borítók tekintetében ez a könyv is kapott már jó párat az idők során. Nekem ez a két Drakula-házas a kedvencem, egyik Európa kiadós, másik Helikonos,
 |
| Helikon |
de van még egy, ami elég kifejező, ez pontosan nem is tudom, hogy könyv borítója-e, mert olyan képregényesek. Nem néztem utána, annyira nem érdekel, de tetszik.
 |
| Budapesti Hírlap, 1898-as kiadás, 620 oldalas |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése