Délelőtt állatorvos, kutyaoltás. Eredetileg úgy terveztük, hogy még tavaszi szünet előtt viszem Kornival, míg András dolgozik, majd utána kicsit sétáltatjuk a belvárosban (Korni mániája), de sose volt rá ideje, és így, hogy nem volt biztos, mikor kerül sorra a kutya, nem foglaltam időpontot. És nem éreztem úgy, hogy értelme lenne; múltkor odatelefonáltam előtte és ugyanúgy fél napot vártam… Szóval csak beestünk egy „gyors” szurira, utána mentünk volna a városba kóvályogni vele. Természetesen hatmillióan voltak, a 80%-uk hosszú műtétre várt, az időpontosok durva csúszásban voltak. Végül 2 és fél órát vártunk, az utolsó 1 órát András végigdünnyögte, hogy neki dolga lenne otthon, az utolsó fél órában pedig azon tanakodtunk, hogy nem érdekes, hogy vártunk itt 2 órát, húzzunk haza a picsába! Aztán végre bement mindenki előttünk és bejutottunk mi is. Az oltást megkapta, meg 3 aprószemű féreghajtót (súlyra adta) – nem értem, minek adja így, akkor veszek én 1 szemes normálisat. Azt is alig tudom letolni a torkán, nemhogy 3-at… Odafelé úton találtam benne egy kullancsot, azt az asszisztens gyorsan kikapta és mondta, hogy vegyek kullancskanalat, azzal könnyen ki lehet szedni. Aztán hosszú papírmunka és mehettünk. Oltást legközelebb augusztusban kap Sunny. Míg várakoztunk, beugrottam a kutyagyógyszertárba, vettem kullancsirtót: Vectra 3D, 3e Ft 1 hónapra elég. Nyilvánvalóan ezek után már nem sétáltattunk, de kaját venni és felszedni az én gyógyszerem muszáj volt. A belvárosban nem volt parkoló, így be kellett menni a plázába is. Kalandos volt, ami jelen esetben azt jelenti, hogy mindenki hótt ideg volt.
hazafelé
Egyébként szuper, kutyasétáltatós idő volt ma, de ehelyett András ültetett + 3 sor paradicsomot.
Este nem gyújtottunk be, még sötétedéskor is jó idő volt. Ettől függetlenül jött valami vihar; ahogy messziről mutatta magát, nagy szél, durva eső ígéretével, de csak nagy eső volt, szél nem nagyon. Eső is inkább röviden sok. A levegő sem hűlt le vészesen.
Ez egy különleges könyv!
Még a főiskolán olvastam, és már akkor is nagyon tetszett. Bár nem emlékszem, először milyen gondolatokat ébresztett bennem, de tudom, hogy már akkor sem egy sima „kutyás könyv”-ként tetszett, hanem a párhuzam is meghatott benne: Niki és Ancsa János – lelki társak, pedig az egyik csak egy ember… :)
Pár hete Andriék online magyar óráján lehetett A kommunizmus áldozatainak emléknapjára 5-ösért fogalmazást írni. Mivel ezt a korszakot én nem annyira ismerem, nem forszíroztam, hogy csinálja meg, de megnézegettem a tanárnő által kitett videókat. Az egyik Déry Tibor: Szerelem című novellája volt. Akkor döntöttem el, hogy el fogom olvasni a Nikit. És most, a Readathonon meg is tettem.
A központi történetszál egy kutya és a gazdái rövidke, pár évig tartó élete, és a háttérben, mintegy mellékszereplőként tűnik fel az elnyomó rendszer. A kutya életét követjük nyomon, az ő történetét írja meg az író, mégis tudjuk, hogy ez a könyv nem Nikiről szól, igazából ő a háttér, és Ancsa meghurcolása a fő szál.
A kiskutya 1948. novemberétől 1953. márciusáig van Ancsáék tulajdonában. Az új család, az új élet ígérete reménnyel tölti el. Aztán beköltöznek a városba és minden tönkremegy.
Vagy jelentheti, hogy amikor Niki egy pillanatra visszatért a faluba, majd utána képtelen tovább elviselni a lakást, előrevetíti Ancsa sorsát is: vajon ő talpra tud állni majd ezek után? - - - és persze kiért sírjak jobban, a kiskutyáért, aki meghalt vagy a gazdiért, aki nem tudott segíteni...?
Második könyv a Readthonra; négy promtot lőttem ki vele:
1. Otthonról hoztam – magyar szerző könyve
2. Válogatáskazi – egy könyv valamilyen listáról
4. Kincsesláda – egy könyv, ami számodra kincs
5. Sprint – rövid kötet, kisregény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése