Reggel hatalmas hóra ébredtünk. Elképesztően csodálatos volt az erdő! Felvettem a vadiúj (használhatatlan) gumicsizmám és kimentem fényképezni. Sunny nyilvánvalóan imádta a havat! Sajnos délre elolvadt az összes, de örülök, hogy esett. Tényleg gyönyörű volt a látvány és nincs olyan megveszekedett hideg se, mint az elmúlt napokban.
Sunny hógolyózik (illetve inkább csak kap a pofájába egyet)
Sunny a kiszaggatott cseresznyefa-csemetével birkózik
Sunnyból nem sok látszik, de most nem is ő az érdekes
Sunny kiszalad a képből, de közben feltűnik, milyen különleges a szomszédban álló fa
Andri bement Egerbe, beugrott a könyvtárba is a Ne érezz, ne kérdezz című könyvért. Ez a könyv a gyerekkönyvtárban van meg, ahová már jó ideje nem járok, így nem tudtam kivenni, most viszont a Bródy-pakkal végre meg tudtam szerezni. Csodaszép könyv(ek –, az egész sorozat), remélem, olyan jó lesz, mint ahogy kinéz!
Korni megvette magának a hőn áhított DM-s adventi naptárat. 7e Ft volt, a 24 ajándék darabja 290 Ft-ra jön ki, ami reális, kb. ennyibe kerül egy termékminta a DM-ben. Tervezek kis videókat csinálni a bontásról, mint egy igazi influenza… vagy influencer… vagy micsoda.
Korniék angolból épp valami Egyiptomról szóló olvasmányt vesznek, házi feladatként írnia kellett egy angol fogalmazást egy kitalált letűnt civilizációról. Leültünk együtt ötletelni és teljesen elszállt az agyunk! A mi letűnt civilizációnk eleve egy másik bolygón volt, a gyerekek tetoválással a testükön születtek, egy gyógynövény miatt nagyon hosszú ideig éltek, növényekkel táplálkoztak, illetve a citromízű pattogatott kukorica volt a nasi. A „special animal” – ez is kritérium volt, hogy legyen benne –, a husky volt – nyilvánvalóan, amivel telepatikusan beszélgettek, ahogy egymással is. Meteorbecsapódásban pusztult ki a bolygó, de egy megmenekült és így került a Földre a Husky. Kitaláltunk szavakat is: a lények neve mangori, az örökélet-gyógynövény a hurakura, a nasi rukinuki. Természetesen 5-öst kapott rá és fel kellett olvasnia az osztály előtt még két másik gyerekkel (vagyis a legjobb 3-ban benne volt). A tanár Andrit is tanította és már nála is kiemelte, hogy mennyire ötletes dolgokat ír, miket talál ki. Igazából ez a tanár érdeme is, mert érdekes, de megoldható feladatokat ad és persze minden hülyeséget tolerál, pl. hogy Andri és Attila kézzel cápát fog…
Tegnap hajnalban megszületett anyósom 3. dédunokája, Borbála 3. gyereke, aki az 5. István a szűk családban. Még cikk is volt róla a neten.
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill a Mockingbird): Pontosan úgy vagyok ezzel a könyvvel, mint a Virágot Algernonnak-kal voltam. Tudom, hogy egy klasszikus, amit sokan szeretnek – sokan NAGYON szeretnek –, köztük Juditom is, aki a lelkemre kötötte, hogy olvassam el, mert ez élete legjobb könyve. Én pedig elolvastam a fülszöveget és már akkor tudtam, hogy utálni fogom. És te jó ég! Minden oldalát, minden mondatát utáltam! 1 hónapig tartott elolvasni, amiből 1 hét volt az, hogy rávegyem magam, hogy egyáltalán elkezdjem és minden alkalommal kínszenvedés volt elővenni.
Nem is tudok róla normális értékelést írni. Gyűlöltem.
Valószínűleg a probléma az, hogy számomra nem jött át a „valódi üzenete”, ugyanis folyamatosan az kattogott a fejemben, hogy az egész könyv a legalizált fajgyűlöletről szólt: a négerek majmok, a kulturáltabbja háztartási eszköz a „gyapjas fejével” (rohaggyálmeg), és ha küzdesz ez ellen, téged is bántanak. Ez nem változik és sose fog, hiába írnak róla akárhány könyvet. Engem ez nagyon idegesített.
De ugyanúgy idegesített a narrátor-kölyök és nem szerettem hektikust se, hogy a város többi lakójáról már ne is beszéljek.
Ráadásul ez egy faék-egyszerűségű, erősen spoileres végű könyv.
Túl vagyok rajta, megvan a plecsni és betartottam az ígéretem. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése