2020. november 27.

Hajnalban András bekészítette a tüzet, 6:30 körül indult Miskolcra Kornival. Én nem mentem velük. Nem volt kedvem, nem akartam itthon hagyni Andrit egyedül a kályhával és Korni is nyekegett, hogy kettesben akar menni az apjával. Bár ő egyébként is nyekegett, mert semmi kedve nem volt Miskolchoz, inkább iskolába akart menni. Minden rendben van vele, amúgy.

Dél körül jöttek haza, András tiszta ideg volt, mikor belépett az ajtón, ugyanis Sunny kitörte az egyik cseresznyefacsemetét. Nem értem, miért csinálta: már nem volt vékony, tehát harcolnia kellett vele, ráadásul két kupacnyi mindenféle fa van itt, amit tud rágni: vastag hasáb, vékony ágak, nem értem, miért pusztítja ki az élő kis fákat. Valószínűleg kihívás neki és ezért. Unatkozik. Jön a tél, a hideg, egyre kevesebbet vagyunk kinn vele és egyedül van. 

Ahelyett, hogy az általános iskolák is átálltak volna online oktatásra, elkezdték hetente egyszer koronavírusra tesztelni a tanárokat –, már amelyik engedte magát. Így persze kiszűrtek párat, néhány osztályt azonnal haza is küldtek karanténba. Korniéknél minden rendben volt és András se jött haza tegnap délben, pedig azt mondta, ha pozitív, délre itthon lesz. 

Korábban találtam egy receptet, ami olyan volt, mint a leegyszerűsített borzaska. Most megtaláltam a leegyszerűsített dubarry szeletet is. Nem őzgerincben sütöttem, hanem lapos tepsiben és szalonna nélkül, de szuperfinom volt!