November 11-től 20 és 5 óra között kijárási tilalom lépett életbe. Itt a tudományos magyarázat, hogy miért:
Pár nap múlva az állatvédők kiharcolták, hogy engedélyezzék a kutyasétáltatást, úgyhogy a lakhelytől 500 méterig el lehet vinni a blökit pisilni 20 óra után is. Állítólag soha nem tapasztalt mértékben megnőtt a menhelyekről elvitt kutyák száma, így a menhelyek korlátozást és komolyabb ellenőrzést vezettek be –, nem vihet ki akárki kutyát. - - - Az emberek komplett totális idióták…
Sunyi a 2. lyukat kaparja ki a kerítés alatt. András farönkökkel körbetömködte a 6e m2-es telket, de semmit nem számít, ha menni akar, elmozdítja, felássa az erdőt is… Macskát is kergetett, utólagosan képen csaptam érte, de úgy tett, mint aki nem érti, miért kap: szomorú, „mit tettem…?”-tekintettel nézett rám (annyira imádom…), de kis mocsokláda, mert pontosan tudja, mit nem szabad és mégis csinálja. Egyébként a macska is buta tyúk. Szokásává vált, hogy reggel 6-tól addig, amíg nem reagálok érdemben, átugrik a teraszról a konyhaablakba és a mancsával üti az ablaküveget, vagy két lábra állva csikargatja és közben óbégat. Csendes, halk kopácsolás és karmolászás, de elképesztően idegesítő! Ma még rátett egy lapáttal: több módszert is bevetettem, hogy ne csinálja ezt, de semmit se ér, a korlátra terített szőnyegen átlépked, az oszlopokra tett műanyagüveget leveri és most leverte az ablakba tett virágládát is, amibe előzőleg szintén műanyagüvegeket tettem kettévágva, a szúrós oldalukkal felfelé, de arra is ráült… Természetesen a láda eltört.
Sunny kiszedi a zöldséget meg a tojáshéjat a komposztból, már teljesen szétcincálta körülötte a kerítést. Az orgonát is kitörte. Gondoltam, hogy rombolni fog, de nem akartam elhinni, hogy mindent tönkre tesz. Ezzel kapcsolatban (bár szerintem bármivel kapcsolatban) nevelni teljes kudarc. András már ki nem állhatja, én viszont szerelmes vagyok a csodakék szemeibe, a puha fülecskéibe, a nagy birkabundájába, a loboncos farkincájába, imádom, ha futkorászik, ha ás (már ha nem éppen a kerítés tövét), hogy leül mellém, hogy simogassam… (mármit a kutyát) Bárcsak ne lennék félig hulla, annyira szívesen szaladgálnék vele, tanítanám jó dolgokra…, de képtelen vagyok többre, mint kimászni vele a kaputól 10 méterre. Korni pedig, a nagy Hard Dog Race-mániás –, azóta nem érdekli a dolog, mióta lenne kivel. Elviszi sétálni esténként fél órára és ennyi. Nem neveli, nem szaladgál, nem sportol vele. Nem csoda, ha szétszedi az udvart…
Hogy lehet ennyire édespofa....?
Egy újabb érdekes perspektíva az egri kerékről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése