Reggel –, de már nem hajnalban – indultunk Ladányba. A kutya Egernél lefeküdt és végigaludta az egész utat. Nem is álltunk meg sehol, csak még Egerben az Obinál reggelit venni. Kitört a derekam Ladányig.
Ladányban én ráraboltam egy kávéra, közben Rádit rágcsáltunk. Anyósom sütött pipifasírtot, halat meg krumplipürét, de mindenki a lagzira tartalékolt. Beugrott Ferenc is, de mivel szétszedte a motort, így nem volt motorozás. A kölykök kimentek a játszótérre, meg a ház előtt lógtunk: Andri deszkázott, én meg Kornival az utcán szimatoltattam Sunnyt (nem sétáltattam, csak ácsorogtam vele, míg ő felszimatolta a terepet).
15 óra körül készülődtünk az esküvőre, csináltattam Andrással fotót az outfitekről. A nadrág sokkal jobban néz ki, mint a képen.
Két kocsival mentünk, Misi jött Ferenccel, Istvánnal meg Piroskával a saját kocsijával, mi meg a sajátunkkal. Anyósom nem jött, otthon maradt a kutyával. Kiugrottunk Mágoron köszönni, meg megnézni, hogy állnak és végül együtt mentünk Bori családjával Okányba az esküvőre. István volt a „hivatalos fotós”, borzasztóan izgult; ő madarakat, állatokat fényképez, egyet negyvenszer, mire sikerül, soha nem fotózott embereket, különösen nem az esküvőjükön, ami megismételhetetlen. Szerintem ő nem érezte magát erre képesnek. Ettől függetlenül csinált jó képeket, bár amikor mondtam neki, hogy fényképezze le Bori haját, nézett rám „minek az?”-tekintettel (pasi…). Ráadásul András beszólt neki, bár szerintem vicces volt: „Hozod az úszó erődöt is? Hátha lesz egy-két félénkebb vendég.” Szóval, lényeg, hogy tiszta para volt szegénykém, pedig nem kellett volna.
Kicsit korán értünk oda, de már voltak ott rokonai a vőlegénynek és persze ott volt a pár meg a gyerekek is. Bori nagyon szép volt! Hét hónapos terhes, de szuper ruhája volt, csinos volt benne. A haja is klassz volt, akkor mondtam Istvánnak, hogy csináljon róla képet.
Némi téblábolás után átsétáltunk a szemben lévő házasságkötő terembe. Eleve nem voltunk sokan, így szájkendővel beengedtek mindenkit. A szertartás – vagy mi ez – rövid volt és szép. Utána sorba álltunk gratulálni, István csoportfényképezgetett, mi kimentünk és vártunk. A kölykök kergették egymást, erről csináltam sorozatfotót, olyan volt mintha táncoltak volna, pedig verekedtek. (Andri közben cipőt cserélt.)
Aztán meguntuk a várakozást, épp elindultunk az étterembe, mikor ők is végeztek. Odabenn leültünk egy tízfős asztalhoz nyolcan, a legvégén jött mellénk 4 ember, addig csak mi ültük ott.
Dézsavű: megismétlődött az utolsó lagzi, amin voltunk, az Alettáéké, amin először táncoltunk és utána ettünk, de addigra már teleettem magam. Itt se akart jönni a kaja, viszont elkezdtek táncolni. Most nem ettem tele magam ropival, hanem elkezdtünk inni… Először Piroskával, mert mellette ültem, kértünk Jägert, finom volt, kértem még… Persze toltam mellé a sósat, ami ki volt téve, így esélyem se volt asztal alá inni magam. Közben Piroska kiment Misivel cigizni, én meg átültem a helyére Ferenc mellé, Andrival közvetlenül szembe. Hárman szétröhögtük az agyunkat, legalábbis én a két dinkán. Sztorizgattunk, fotózgattuk egymás hülye fejét és röhögtünk mindenen.
Közben ittunk…, Jägert még, próbáltam pálinkát is, de az borzasztó volt, aztán Ferenc talált meggyes sört, ami nagyon finom volt, úgyhogy leragadtam annál és néha bedobtam 1-1 Jägert. Meg persze kólát hozzá és 1 kávét is és ezt nem akkor egyszerre, hanem egész éjjel alatt. Merthogy végül ott ragadtunk hárman, néha csapódott hozzánk András meg Korni, akik velünk szemben ültek, de nem nagyon hallották, mit beszélünk, ismételgetni kellett, ha beszélgetni akartunk. Közben Korni nagyon unatkozott és fáradt is volt, úgy láttam. Volt ott egy korabeli kislány, akit ismert is a játszótérről, de hiába szemezett vele, megszólítani nem merte. Andrival járkáltak ki-be, valami játszótér volt a szomszédban. Sajnos járkálni nem nagyon lehetett, a mosdóba is át kellett verekedni magunkat a táncoló tömegen, ami a meggyes sörök után elég érdekes volt tízpercenként. Sajnos ilyen volt a terem felépítése: a rövidebb falnál ültek a zenészek, a hosszabbnál voltak az asztalok, közte meg a közlekedő és a tánctér. Itt grasszáltak a pincérek, akik hordták az italokat meg itt kellett táncolni…, és itt kellett vécére járni, meg Istvánnak fotózni. Természetesen mondanom sem kell, hogy nem táncoltunk. Senki. Még csak eszünkbe se jutott…
A kaja egyébként szuper volt, de… kevés. Ahogy Alettáéknál telezabáltam magam már a levessel és semmi másra nem maradt gyomrom, itt direkt figyeltem, hogy ne egyem túl magam semmivel, hogy a másikra ne jusson hely és úgy mentem haza, hogy éhes maradtam. A leves után birka- és pacalpörkölt volt a kaja, ettem mindkettőből keveset. Persze akkor, ott jól laktam, de a meggyes sör elég hamar felmammogta a kaját a pocakomban és hiába tömtem meg magam utána sütikkel, hajnalban, mikor hazaértünk, még ettem volna egy nagy tányér pörit. A süti amúgy szintén finom volt, legalábbis kiválogattuk a tálcákról a kedvenceket. Kistányér ugyan nem volt hozzá, pedig volt pár krémes süti, amihez nem ártott volna, de kértem egy nagy marék szalvétát és azon ettük.
2 körül kezdtünk bomlani; igazából Misi meg András tekintgetett hazafelé, főleg, mert az utóbbi még haza is vezetett… Mónosbélre, de Ferenc meg István is azonnal rábólintott és elkezdtünk búcsúzkodni. Mivel Kornival beugrottunk vécére, így pont lemaradtunk a közös búcsúzásról, Manyi közben elment Tamarát altatni, így nem csak meg kellett őt várni, de közben elkapott Pista meg Lacika és elkezdtek nekünk kaját pakolni. Nagy nehezen sikerült elindulni.
Fél órán belül Ladányban voltunk. Kerestük a kutyát…, de döbbenten láttuk, hogy nincs a helyére kikötve. Szerencsére nem elszökött, ahogy gondoltam, hanem anyósom ágya alatt feküdt. Ugyanis annyira sivalkodott, meg rátekerte magát a pórázra, hogy inkább bevitte magához.
3 körül indultunk haza; én hátul ültem Kornival meg a kutyával, Andri elöl Andrással. Ő – mármint Andri – egyből elaludt, én nem tudtam, Korni meg még nyűgös is volt végig az úton. A kutya kicsit fetrengett, utána bealudt. Otthon viszont annyira kipihent volt, hogy kifutott a kennelből, mielőtt sikerült bezárnom és még kergelészhettük őt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése