Szuper nap volt! Ma lettem 42 éves, de olyan volt, mintha 12 éves lettem volna!
Reggel indultunk Ladányba Sunnyval. Mikor beszálltam a kocsiba, András mondta, hogy nézzek bele a kutyacuccos szatyorba. Persze egyből kontráztam, hogy minek, mindent hozok… „Nézzél már bele!” Hát, abba rejtették kutyafuttában az ajándékomat: egy okoskarkötőt, amit korábban kinéztem magamnak. Még nem tudom használni, mert fel kell tölteni és össze kell kötni a telefonnal, de nagyon örülök neki.
Nem álltunk meg Berekben, mert a kutya bealudt, viszont megálltunk pisilni egy kanyarban, egy irtó büdös szemetes mellett. Legalább 300 méterre volt tőlünk, de majdnem megfulladtunk.
Ladányban András elment füvet nyírni, 6 óra alatt lecsapta, 14 óra körül ért haza. Addig főztünk sült kacsát meg almalevest. A kölykök átmentek Misihez gépzeni, bár ő nem volt otthon. Korni néha elkóválygott a kutyussal, egyébként meg volt kötve, akkor sipákolt. István kiment az úszójával fényképezni a Körösre, Feri meg otthon fugázott; dél körül elvitte magával Andrit, de Kornit nem. Andrit se motorozni.
Amikor András hazavergődött, evett, fürdött és már pakoltunk is, indultunk haza időben. Igaz, megálltunk Szeghalmon sütizni. Nem kaptam ugyanis tortát marcipáncicával. Főleg Istvántól…, ugyanis kiderült, hogy amikor kaptam (tavaly) sem ők találták ki, hanem András intézte Egerből, ő találta ki, ő fizette ki utólag, mamáék csak elhozták meg rejtegették. Egy kissé leesett az állam, mikor bevallotta. Őszintén szólva jól esett… Szóval megálltunk a cukrászdánál. A kölykök fagyit kértek, nekem azt mondta András, azt választok és annyit, amit akarok. Azért mégsem akartam az ezerforintos országtortát megvetetni…, de ő megvette. Azon kívül még kettőt. A közelebbi egy csokimousse-torta, a másik egy mákosguba-torta, a harmadik pedig, külön tányéron az idei országtorta, a Curiositas. Finom!
(ezen a képen van minden: láb, kutya, gyerek keze…, csak éppen a torta nem látható)
Hazafelé beugrottunk Berekbe, de nem csináltunk semmit. A ház mögött undorítóan megnyesték szegény nyárfák tetejét –, konkrétan egy egyenes vonalban elmetszették középen.
Egerben valóra vált Korni (egyik) álma: bevihette a városba a kutyát. Ugyanis kiszálltunk egy Mekire és vittük őt is. Nyilván volt, aki nem bírta ki, megállt megsimogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése