Eredetileg, ha nem lenne Corona vírus, most lenne a nyári Bátor tábor. Mindenesetre a kölyköknek sikerült 1 hét „nyaralást” összehoznunk, amit Andri nagyon élvez, mert nem kell csinálnia semmit, senki sem macerálja, hogy mozdítsa meg a seggét, Korni viszont eléggé un.
Ferenc próbálja őket szórakoztatni, miközben a konyháját újítgatja, pl. elvitte őket motorral Manyihoz. Manyi pedzegette, hogy aludjanak ott, de nem úgy készültek és Andri nem is akart. Bár szerintem Korni sem. Bár így meg elmaradt a lovaglás, nem volt rá idő.
Korni, mivel unatkozik, olvas. Elkezdte olvasni a Tüskevárt – Misi polcán találta –, de nem tetszett neki, viszont talált a telefonján is egyet, ami érdekelte: Az óceán mélyén-t. Ez tetszik neki.
Az itthon maradt gyerekeink köcsögök. Miután a macska – úgy tűnt –, megtanulta, hogy nem jöhet be (hanem kintről rongál), most megint bemerészkedik az ágyakba, persze tiszta mocsok mindig. Nyilván ilyenkor a kutya is feljogosítja magát, hogy bejöjjön, úgyhogy most már két állatot kell kergelészni. Ő ráadásul, már írtam, kijelölt vécé híján potyogtat mindenhová, de azért a fészerbepisálást kissé túlzásnak tartom. Még mindig nem tudom számon tartani, mikor tojik, ez szerintem veszett ügy, főleg, hogy nem soká lesz kennelje is. Ferenc szerint etessem ugyanakkor és akkor be fogom tudni lőni, kb. mikor tojik. Én rendszerint ugyanakkor etetem, ezért tojik minden éjjel a lépcsőre. Sokszor azt se tudom, mennyi kaját kapjon, néha behabzsolja (utána meg csuklik), utána megeszi a macska maradékát, de van, hogy a sajátját csak azután eszi meg, hogy a macskatálat kinyalta, vagy akkor sem. Még mindig a kisebbik tálba kap enni, szerintem eleget, de mindenhol más infot adnak. Reggelire általában konzerves kutya-/macskakaját kapnak, estére, ha kompatibilis, emberkaját, ha nem, akkor konzervet megint. Közben ki van téve a szilárd ropogtatni való, de azt inkább a macska eszi. Az apró szemű büdös tápot szereti, amit az első gazdinál kapott, a nagy gombóc, amit mi vettünk neki, nem kell. Akkor már inkább a macskáé.
önfeledt játék a tejfölösbödönnel. Esküszöm, mint a gyerekek...
Holnap megyünk a kölykökért Ladányba, elpepecseltük a hetet. Illetve pepecskedésnek tűnt, de azért nem volt kispálya, mikor a nagy tuját átcipeltük és átültettük a sziklakertből a kerítés mellé. A sziklakertet le is bontotta András, nem jó helyen volt és nem is gondoskodott róla senki. A „tavat” is betemette, leginkább a sziklakert földjével, de fű-komposzttal is.
Voltunk Egerben is, persze semmi extra, csak a pláza – lakás – Tesco-háromszögben. Vettünk valami zenélős-világítós (leértékelt) játékot Tamarának; itthon kipróbáltuk: a fény klassz, a zene hangos és inkább valami középkori lovagregény aláfestőzenéje, mint altató. Kettőt vettünk, mert Korni is kapott egyet, ezt megszerelte András, kikötötte a zenét, így csak a fény működik és elég klassz, nem szúrja ki a retinámat a sötétben –, mint pl. az unikornisfüzér, amit a 100pénzesben vettem legutóbb.
Vettünk magnélküli dinnyét is, elég menő! Finom is volt, nem volt kásás, mint eddig mindegyik, amit idén ettem.
Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára: Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy adhat ki kiadó a kezéből így egy könyvet. Korrektor sehol…, nem kéne elolvasnia a kéziratot – az írón és barátain kívül –, valakinek, mielőtt 3500 Ft-ért eladják a mit sem sejtő vevőnek?! (mondjuk én pont könyvtárból vettem ki)
Nem csak a helyesírási és stilisztikai hibák zavartak, azokat kezdem megszokni, mert majdnem minden (főleg magyar) könyv tele van ilyenekkel. Hanem az zavart, hogy ez egy 230 oldalas regény 320 oldalas kézirata. Én kb. ennyit kihúzattam volna belőle, a maradék 30%-át pedig átírattam volna.
Eleve kihajítottam volna mind a több szempontos narrációt, mind az E/1-et. Talán úgy könnyebb lett volna személyiséget adni egyes szereplőknek, mert itt nem nagyon volt senkinek semmilyen. Itt mindenki picsogott, vinnyogott – és állandóan vérzett valaki –, néha azt se tudtam, ki éppen miért. Ráadásul szuper „lényeket” felvonultatott, de annyira nem dolgozta ki egyiket sem, hogy konkrétan senkit nem tudtam elképzelni semmilyennek.
Az ikrek…, komolyan ezek nem testvérek…? Mintha (meleg)pornót olvastam volna, feszt taperolták egymást, ölelgetőztek… Ennyire azért nem szoros a kapcsolat, szerintem, még ikrek esetében sem.
Jordant kifejezetten utáltam! Akárki akármit mondott, csinált, ő a legnagyobb szeretetre is csak vinnyogott és hisztizett! „nyem akajom, nyem akajom!” - valaki keverjen le neki egy taslit! Az egyik legjobb szereplőt – akitől amúgy várható volt az a tasli – kinyírtja a könyv felénél.
A harcjelenetek katyvaszok.
Pedig…, van benne potenciál, mert az ötlet nem rossz. De komolyan, így van értelme…? Nekem elment a kedvem az író többi könyvétől is, pedig lehet, azok jobbak. És ehhez csak egy ügyes szerkesztő kellett volna...
Az illusztráció (illetve a borító) és a betűszedések - egy Dobós lány munkája - egyébként fantasztikusak; nagyon szép könyvek, különösen a 3 kötet egyben.
Az illusztráció (illetve a borító) és a betűszedések - egy Dobós lány munkája - egyébként fantasztikusak; nagyon szép könyvek, különösen a 3 kötet egyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése