2020. augusztus 23.

Egész hétvégén 40 fokos meleg volt, még este 19 órakor is elviselhetetlen volt a hőség. Ilyen időben nem tudok foglalkozni a kutyával, még annyit se, mint szoktam. Télen meg majd a hideg miatt nem fogok tudni…

Lassan 3 hónapos és nyakis sáros (bár érdekes mód, ha megszárad, nem marad a bundáján a száradt mocsok)

András elkezdett füvet nyírni, közben gazolja a hatméteres, de semmi gyümölcsöt nem adó epret. Kíváncsi vagyok, jövőre fog-e rajta teremni valami. Nem bízom benne. Andri összeszedte a körtét a fák alól –, nekem ezek még nagyon kemények még darabolva sem merek ráharapni, félek, ki ne törjön a fogam. Nem tudom, lesz-e valaha igazán puha, szerintem nem. Viszont levesbe, sütibe tökéletesek (lesznek így is). 

András lebontotta a medencét. Szerintem még lesznek medence-meleg napok, de borzasztóan koszos volt a víz, lehetetlenség volt folyamatosan takarítani, a forgató sem bírt el vele. Természetesen, ha napi rendszerességgel használtuk volna, talán nem lett volna ennyire mocskos, de egyrészt nem minden nap volt strandidő, másrészt egyedül dögunalmas. Kb. annyi haszna van, mint a trambulinnak, amit szintén nem nagyon használ Korni egyedül.

Sütöttem csokis pitét. Ezt már nagyon rég óta tervezem, illetve hát valami krémes pitét, ami nem gyümölcsös, de nehezen találtam megfelelő receptet. Ez se sikerült túl jól, elég tömény lett és mivel rá kellett húzni plusz 10 percet a krémre, kissé megégett a tészta. Legközelebb kevesebb ideig kell elősütni a lapot, mert a krémnek nem elég annyi idő, amennyit ír a recept.

A hétvégén két Szentesi Éva-könyvet olvastam ki; rövid és könnyen olvasható könyveket ír, az első regényét is elolvastam 1 nap alatt.

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál: Nem annyira tetszett, mint novellagyűjtemény. Nincs koncepció a novellák sorrendjében, vagy nem jöttem rá, hogy mi, így kicsit szét is esett, nem értettem, mit is akar pontosan ezekkel a történetekkel.

Olyan volt – vagy az is? –, mint mikor az újságkarcokat kiadják könyvben. Én azt eleve utálom, de azért ilyenkor is kellene valami rendezési elv, nem csak egymás után hajigálni a novellákat.

Nem is nagyon tetszett egyik se, főleg a Milyen szépen éltek két végletéből hozott történeteket: a szegénysorból jött kiscsaj felkapaszkodik úgy, hogy gazdag pasija van. Nagy kaland! Ezt már egyszer megírta… Azért volt két kedvenc (Karácsony, Lakodalom) és nem volt benne olvashatatlanul rossz, bár a Fél órával ezelőtt-öt és az Elpusztult civilizációt kínszenvedés volt végigolvasni.

Szentesi Éva: Hamvaimból: Ez a könyve sokkal jobban tetszett, mint az előző kettő, amit tőle olvastam, ez valahogy közel hozta őt hozzám. Ami nagyon nem tetszett – és ebben Balogh Ottó Iditarodos könyvére emlékeztetett –, hogy ő ezt a történetet már egyszer megírta blog és/vagy cikk formájában – akárcsak B.O a saját történetét – és több részt is egy az egyben belemásolt ebbe a könyvbe…, ami egy komplett történet és a belehajigált szedett-vedett írások engem zavartak. …és persze abban is hasonlít, hogy betegeknek kampányol a könyve néhány oldalán, amit én kifejezetten gyűlölök, bár magát a koldulást is. A borító Weiler Péter munkája –, szerintem irtózatosan ronda rajz egy szép csajról. Nagyon szeretheti a csávót, hogy nem csak bevállalta borítónak, de állítólag ki van téve nagyban a szobája falán is.

Szóval nem volt rossz könyv; kevesebb lelkizés, több sztori belefért volna, de nem tudom, meg lehetett-e volna ezt írni úgy. Nem hiszem.