Azt vettem észre, hogy megutáltam az esőt. Mikor Egerben laktunk is ennyit esett, mégsem idegesített ennyire. Itt zavar, mert tönkretesz dolgokat: szétázik az előtér, beázik a ház oldala, összemocskolja a medencét, a trambulint…, utálom. Pedig nem kellene.
András 6:30-kor elment Mezőnyárádra oktatni, mint tegnap is. Felmerült, hogy megyünk vele Mezőkövesdig, a Zsóriba, bár nem szívesen hagytam itthon egész napra a kutyát bezárva, Korninak nem is volt kedve hozzá és a legfontosabb, hogy egész nap esett és hideg volt, hála Istennek, mert 40 fokos melegben unatkozva biztos, hogy bántam volna, hogy nem használtuk a lehetőséget, hogy András épp arra ment. Igaz, kevesebb, mint 1 óra oda az út, lényegében akármikor mehetnénk, de talán pont ezért nem megyünk...
Nehezen mondom ki, de kellemesen csalódtam ebben a kutyában! Halálra rémisztettek, hogy rengeteget eszik, kilométereket kell vele futni, mindent tönkretesz, amit csak meglát és alul-felül szökik majd, ehhez képest az egész délelőttöt végigalussza, délután és kennelezés előtt ugrálunk vele meg Korni kiviszi sétálni, ami inkább egy rövid futás és haverkodás az utcában. Kaparni szeret, de nagyon ritkán ás rossz helyen. Mondjuk, akkor tényleg rossz helyen: eddig kiszedett két fügefacsemetét meg megkopasztott egy fenyőcsemetét. A fenyő szerintem túlélte, a fügékből egyet sikerült megmenteni, azt át is pakoltuk más helyre. András síkideg volt, amit megértek, bár én mondtam neki, hogy ne hagyja kinn a dudváit… Egyelőre még nem megy sehová és talán a kennel miatt nem is fog. Természetesen egyre gyönyörűbb; ő kifejezetten utálja, de én imádom ölelgetni, vastag, pihe-puha bundája van, tényleg, mint egy plüssállat! Az alkata, a pofája tökéletes, ahogy a doki is mondta, a kis pandamaci szeme, a világosbarna orra, a világoskék szeme… Állítólag minden meg fog változni rajta: a vörös szőre kihull és más színű lesz, a sima barna orra tükörorr lesz (rózsaszín folt lesz rajta), a pandaszem teljesen el fog tűnni. Cserébe vastag bundája, nagy tappancsa lesz és lompos farkincája. A pihe-puha fülecskéje ugyanilyen marad. Csodaszép, okos kutya, de sokkal-sokkal-sokkal többet kellene foglalkozni vele; rengeteget kellene mozgatni, rohanni vele kilométereket, tanítani türelemmel és kitartással, mert ez az igénye…, és az, hogy még nem egészen három hónaposan ezek nem okoznak problémát, puszta mák.
Sütöttem ma sült krumplit a vékony sült krumpli receptje alapján. Nagyon macerás sajnos, de nagyon finom is! Sokkal jobb, mint a csak zsírban sült.
Szederkényi Olga (szerk): Ők is boldogan éltek?: Elolvastam a mesehősök utóélete agyament ötletből született második novellás kötetet is. Igazából innen ismerem az egészet, mert írt bele Hartay és a facebook-on egyszer megemlítette, hogy ilyen is van. Engem meg egyből felcsigázott.
De Háy János mit szívott? Cserna-Szabónak is elgurult a gyógyszere…
...de azt hiszem, pont ez a könyv lényege, csak a lányok nem mertek ennyire belesüllyedni a dagonyába. Hát, a fiúk, azok nyakig!
Kár, hogy nincs harmadik nem, így most hogy lesz 3. kötet?
Kedvenc: Szívpörkölt, Hupikék törpikék (először azt gondoltam, nem illik ide, de a novella tetszett), Rendíthetetlen (kellene Vámost olvasnom). Olvashatatlanul vagy emlékezetesen rossz nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése