Jól telt az első éjszaka, csak kicsit nyüszögött a kutyus, nem volt vészes. Korni hajnali 6:30-kor pattant ki az ágyból duzzogva, hogy nem ébredt fel az órára, ami még csak 5 perc múlva csörgött. Természetesen nekem is fel kellett kelnem, hogy reggelit adjak neki(k), most konzervkaját. Ette, mint a kisangyal. Egyébként, mint egy bolond, őrjöngve rohangált, úgy örült nekünk. A legtöbb időt a teraszon tölti, Korni leviszi a fűre, megpróbálta kivinni az utcára is pórázzal, de a nyakörv, amit gondoltunk neki méretileg, kissé nagy lett, átcsúszik rajta a feje. A macskát nyúzza; próbál vele ismerkedni, játszani, de az öreg nem túl kompatibilis, fél tőle. Túl hebehurgya az ő vérmérsékletéhez.
Délután jött a vihar. Bár András megszerelte a terasz tetejét, már nem sodorja le a szél a palát, de azért az eső még beesik a lyukakon, úgyhogy valahogy belegyömöszölt egy zsákot, ami felfogja az esőt. A korlátot körbepakolta nagy téglákkal, mert Sunny mindig befekszik a sarokba és kilóg a segge, félek, hogy leesik. Persze szeretne a közelünkben lenni, így mindig besprintel a házba és a macska, ami egyébként valamennyire kiszokott, most feljogosultnak érzi magát, hogy ő is visszaköltözzön. Egyébként amióta a kutya itt van, sokkal többet eszik – irigységevés.
Legutóbbi Ladányozásunkkor anyósom „rám sózott” két fagyasztott csirkét. Az egyik egészben van, feje is van, meg lábai. Kérdeztem Esztit, hogy ő hogy szokta megsütni, de eleve bukott az ötlete, amikor mondta, hogy „1 kg nagy szemű sót terítek a tepsibe és arra teszem”, mert nem hogy 1 kg nagy szemű, de 1 kg rendes szemű sóm se volt. A célom az volt, hogy ne kelljen alufóliával letakarni –, találtam is erre Street Kitchenes recepteket, de nem bíztam benne, hogy nekem úgy megsülne. Ezzel és ezzel a recepttel haverkodtam, végül a következőképpen csináltam: először befűszereztem: tettem rá kis fűszersót, borsot, köményt, fokhagymakrémet, dugtam a bendőjébe egy hagymát, amit a recept alapján terveztem kivenni félidőben. Betettem fólia alá. Fél óra múlva megfordítottam, nem volt nehéz, pedig féltem tőle, hogy szétesik vagy szétégetem magam. Elfelejtettem kivenni a hagymát… Mivel büdös csirkeszaga volt, lekentem mézzel. Újabb fél óra múlva levettem róla az alut és visszadugtam 10 percre a csirkét bal oldalára fektetve, majd újabb 10 percre a jobb oldalára, ugyanis sem a hátán, sem a mellén nem állt meg. Eredmény:
a felsőteste megégett kissé, de egész finom lett. Még András is megette a mellét, azt mondta, jó. Azt hiszem, a kölykök is csipegettek belőle. Köretnek francia rakott krumplit csináltam; ezt már korábban sütöttem, akkor nagyon imádtam, de azt a receptet nem találtam, ez meg nem volt annyira jó.
a felsőteste megégett kissé, de egész finom lett. Még András is megette a mellét, azt mondta, jó. Azt hiszem, a kölykök is csipegettek belőle. Köretnek francia rakott krumplit csináltam; ezt már korábban sütöttem, akkor nagyon imádtam, de azt a receptet nem találtam, ez meg nem volt annyira jó.
Ez volt a tegnapi kotyvasztás, a mai pedig egy süti a Moly Baking Day-kihívásra.
A MBD-re a legegyszerűbb sütivel készültem, ami a lekváros piskótatekercs. Persze, csak akkor a legegyszerűbb, ha tudod, hogy kell piskótát sütni és utána nedvesen tartani. Én azt hittem, tudom, ezért megpróbáltam egy szebbnek tűnő változatot készíteni. Csakhogy jól keresztbe tett a tepsi! 5 normál méretű tojás helyett 6 Tesco-méretű kicsivel csináltam, a többi ugyanannyi, ugyanúgy, ahogy a receptben van. Tökéletes lett a tojásfehérje (máskor soha, elfolyik, most keményre verődött), összeállt az olajba tett krém (pedig azt hittem, ott szétfolyik az összes). De akkor jött a tepsi: gondoltam, hogy szép nagy (és lapos) legyen, többrétegű, a nagy tepsiben sütöm…, csakhogy annyi eszem nem volt, hogy ahhoz valószínűleg más mennyiségek kellettek volna: a tészta kb. félig töltötte meg a tepsit. Sütőpapírostól átidétlenkedtem egy kisebbe –, ahhoz képest, hogy megnyomorgattam szegényt, még egész szép piskóta lett. ...még jó, hogy 20 perc után ránéztem, mert majdnem feketére sült. Kivettem, de onnan már nem mertem követni a videó tanácsát, hanem csináltam a saját módszerem szerint: becsavartam vizes törlőbe, 10 percig pihent, kicsavartam, bekentem Spáros baracklevárral, visszacsavartam, majd egy zsírpapírba szorítva betettem a hűtőbe 1 órára.
Fantasztikus lett, a tészta sűrű, „harapós”. Még majdnem rétegei is lettek, ahogy a videóban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése