Szétmegy a fejem... Ma két kávét lőtyőltem be, de alig éltem. Felkeltem 6-kor, kicsit Candyztem a telefonon, aztán visszaaludtam és 10:30-kor vergődtem elő újra. Utána, mint a zombik...
Kotyvasztgattam, de egyik rosszabb lett, mint a másik.
A kaja: Rég óta terveztem venni Knorr Ázsiai joghurtos csirke alapot, mivel szeretem a kínait. Csirkével és (kínai mixnek hitt, de nem az volt) fagyasztott zöldséggel főztem össze, kis mézzel, kevés worchester szósszal ízesítettem mellé –, ehetetlenül rossz lett, annyira poríze volt, mintha nyersen nyalogattam volna a zacskóból.
A desszert: legutóbb, amikor Berekben voltam – írtam –, majd elájultam a frissen sült rétestől és azt gondoltam, ezt én is meg tudom csinálni. Hát, nem tudom… Bár nagyon nem lett borzadály, csak egy kicsit szakadt ki, de nem lett ropogós, sőt, nekem úgy tűnt, meg se sült, pedig már barna volt a teteje. Valószínűleg a túróval kellett volna valamit csinálni: a recept kis grízt írt bele, de utána olvastam, hogy van, aki megszórja a lapot zsemlemorzsával is, mindenesetre szerintem eláztatta a tésztát és ezért nem tudott ropogósra sülni. De egyébként meg finom lett; a túró főleg, de a lap is ehető volt.
Csütörtökön megyünk a kutyusért, addig még beugrunk egy ott alvásra Ladányba –, utána nem tudom, hogy fogunk tudni kimozdulni. Korni azt szeretné, ha az ő nevén lenne és ha semmi „extra” nem jár vele, akkor a nevére iratom…
Ann Napolitano: Ezüst madarak (Dear Edward):
Linszyy #1hónap #1kiadó-kihívása, General Press kiadó, közös könyv.
Elképesztően untam ezt a könyvet és hihetetlenül felhúzott!
Maga a téma nekem dögunalmas volt, de a kivitelezés még inkább lehúzta az egészet.
Az író érzelmileg távol akart maradni és emiatt száraz lett és unalmas. A felsorolás szintű cselekményvezetés teljesen kidobott az együttérzésből.
A szereplőket egytől-egyig utáltam. Bruce a kocka, a felesége nyominger testvére, aki képtelen megbirkózni a helyzettel és nem is próbálkozik, a mindenlében kanál szomszéd és az idióta lánya (Harry Potter…?!), a repülőgép utasai közül se lett senki szimpatikus.
A levelek… Ilyen tényleg van? Nekem nem lenne pofám hozzá… Nem tudom elképzelni, hogy ő ezt pozitívan fogta fel. „Tartozol ennyivel az én drágámnak” - tartozik neki?! Semmivel sem tartozik senkinek!!
Két mondat tetszett a regényből: az egyiket Edward mondja (bár utána majdnem az ellentétjét csinálja): „Kurvára nem, üzeni azoknak az embereknek, akik megmondják, hogyan éljen.”, a másikat pedig egy jósnő mondja neki: „Senki sem választott ki semmire. Ami valójában azt jelenti, hogy bármit tehetsz.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése